Lengyel Pál

  • Nyomtatás

LENGYEL PÁL
(Nagysitke, 1922. február 6. – Győr, 1986. december 29.)
pedagógus, helytörténész


Alapiskoláit az osztatlan tagozatú evangélikus elemiben végezte Sitkén, ahol a híres tanító, Ludván János volt a mestere. Alakját “A sághegyi őstelep” című könyvében évtizedekkel később így idézte fel: “Reád emlékszem sitkei őszhajú tanítóm, Ludván János, aki a szülőföldet, A Hazát, az Embert küzdve-szeretni tanítottál, történelmének kutatására elindítottál. Te vittél el engem - mint kis tanítványodat - először a Sághegyre. Te dicsérted nekem először a dolgos, a munkás, az alkotó Embert.” 1934-ben a Budapesti Fasori Evangélikus Gimnáziumban kezdte középiskolai tanulmányait, amit 1935-től 1942-ig a soproni evangélikus líceumban folytatott. A Magyar Királyi Horthy Miklós Tudományegyetemre beiratkozott fiatalember a közben József Attila nevét felvett szegedi tudományegyetem történelem-földrajz szakán államvizsgázott, majd 1949-ben bölcsészdoktori diplomát szerzett. Három évig a szentgotthárdi Vörösmarty Mihály Gimnáziumban (1949-52) tanított, majd 1958-ig a celldömölki Gábor Áron Gimnáziumban (ma: Berzsenyi Dániel Gimnázium) oktatta a diákokat. Ekkor a soproni fiúkollégium igazgató-nevelő tanára lett 1963-ig, majd 1982. novemberi nyugdíjazásáig a Bercsényi Miklós Közlekedési Szakközépiskola tanára volt. Pedagógusi munkája mellett a Győr-Sopron Megyei Tanács VB Művelődési Osztályán is dolgozott. Alig néhány nyugdíjas esztendő adatott számára: Győrben hunyt el, de végakaratának megfelelően szülőfalujában helyezték örök nyugalomra.

Diákjaival és szülőföldjével mindig együttélő nagy tudású, fanyar humorú történelemtanár volt. Kiemelkedő pedagógiai, középiskolai tanári tevékenysége mellett éles szemű helytörténész és szenvedélyes honismereti kutató volt. A Győrben töltött évtizedek alatt is rendszeres kapcsolatot tartott a celldömölki honismereti kutatókkal, helytörténészekkel. Eredményeit örömmel bocsátotta a celldömölki intézmények és a kemenesaljai falvak rendelkezésére. Celldömölk Nagyközség Tanácsa megrendelésére megírta “A sághegyi őstelep” című könyvét, amely egy, a település történetét bemutató sorozat első kötetének indult. A monografikus igényű összefoglaló alapmű a hegy történetével ismerkedők számára: a tudományos alaposság mellett közérthetően tárgyalja a hegy geológiai kortörténetét és a táj régészeti leleteit. (Sajnos, a remélt folytatás személyi változások és egyéb politikai okok miatt elmaradt.) Lengyel Pál rendszeresen kutatott Szombathely, Sopron és Pannonhalma levéltáraiban. 1979 januárjában a Celldömölk várossá avatása alkalmából rendezett kiállításhoz rendelkezésre bocsátotta saját dokumentumait, s egyúttal a településtörténeti kiállítás szaktanácsadója is volt. Szívesen és készségesen jött a celldömölki rendezvényekre, valamint tartott előadásokat tanfolyamokon.

Egész életét a történelemtanításnak, diákjainak és a helytörténeti kutatásnak szentelte. Nem alapított családot és bár egyedül, de sohasem magányosan élt Celldömölkön, majd később Győrben, a Tanácsköztársaság úti lakásában. Tanítványainak szeretete és állandó érdeklődése vette körül. Tudásánál, helytörténeti kutatószenvedélyénél talán csak szerénysége volt nagyobb.

Művei:

A sághegyi régészeti leletek védelmében. In: Vas Népe, 1958. május 8. p. 4.
A sághegyi őstelep. Celldömölk, 1965. 104 p.
Kis-Czell szabadalmas mezőváros küzdelme a földeurakkal. Kézirat. Celldömölk, 1967. 11 p.
Adatok Celldömölk történetéhez. In: Vasi Szemle, 1980. 3. sz. pp. 340-367.

Irodalom:

Dala József: Dr. Lengyel Pál emlékére. In: Vas Népe, 1987. január 13. p. 5.
Tungli Gyula: Szülőföldünk Kemenesalja. Celldömölk, 1999. pp. 100-101.
Dr. Németh Ede kéziratos tanulmánya a Kemenesaljai Baráti Kör gondozásában megjelenés előtt álló “Tanári arcképcsarnok a kezdetektől 1953-ig” munkacímű, a celldömölki gimnázium első tanárait bemutató kiadványból

Molnár Gábor – Németh Tibor