január 12

  • Nyomtatás

ellsWill Elsworth-Jones: Banksy – Az ember a fal mögött

Az ember a fal mögött, Banksy a brit graffiti-művész, politikai aktivista és festő, aki oly mértékben rejtőzködő, hogy sem valódi nevét, sem arcát nem adja képeihez. Különös módon kiállításainak verniszázsán egy zacskóval a fején jelenik meg, - nyilatkozata szerint - így védi magát a törvény erejétől. Szatirikus művészete a bristoli utcákon fogant, és a hatalom által lenézett és művészetnek nem tartott graffitit fejlesztette művészi tökélyre. Bristol jelentős épületein (pl. a bristoli Fiatalok Nemibeteg-gondozója intézményének falán) ma is láthatók hatalmas méretű falfirkái. Polgárpukkasztó, mi több felforgató epigrammái a fekete humort keverik a graffitivel, jellegzetes stencilezett technikában. Jellemző művészi karrierjének indulására, ahogyan 2003 októberében úgy promótálta képeit: egy napon besétált a Tate Britainbe és egy félreeső kiállítótérben felrögzítette a falra az általa készített művet és a hozzá fűzött installációs szöveget. A Time magazin 2010-ben beválasztotta a világ száz legbefolyásosabb embere közé, s bár Bansky mindig szembe ment a hatalommal, a kapitalizmust is keményen bírálta, akarva akaratlanul hatalmas vagyonra tett szert, mert képeiért milliókat adnak a gyűjtők. Kiállításaira nem lehet bejutni, és olyan nimbusz övezi, amely párját ritkítja a mai modern művészi világában. Filmet is készített és ebben a műfajban is nagy sikert ért el, az Exit Through the Gift Shop (Kijárat az ajándékbolton át) a világ első street art katasztrófafilmjeként a 2010-es Sundance Filmfesztiválon levetítették. Könyvet is írt, amelyben "művész hitvallását" fogalmazza meg: "Úgy juthatunk el leggyorsabban saját vállalkozásunk csúcsára, ha a feje tetejére állítjuk".

dobsWilliam J. Dobson: Diktatúra 2.0

Ma már világos, hogy a totalitarizmus jellegzetesen huszadik századi jelenség volt. Diktatúrák, vagy legalábbis autoriter (tekintélyelvű) rezsimek azonban mind a mai napig léteznek, csak felismerve az új idők új szeleit - sőt kihasználva azokat - más természetűek. A legtöbb hasonló rendszerben léteznek a demokrácia alapintézményei: van parlament, választások, elvileg független ellenőrző intézmények, a hatalom azonban a korábbiakhoz képest a nyomásgyakorlás jóval finomabb eszközeit használja. Oroszországban például már - néhány kivételtől eltekintve - nem bebörtönzik a civil aktivistákat, hanem például adóellenőröket küldenek rájuk. A modern despoták nem hallgattatják el teljesen a médiát, hanem minél nagyobb szeletet szereznek meg belőle, de mindig meghagynak néhány ellenzéki sajtóterméket, hadd vegetáljon. Azonban az új diktátoroknak is új típusú ellenzékkel kell szembenézniük. Igazi ellenségeik nem az Egyesült Államok vagy az ENSZ ellenőrei, hanem saját állampolgáraik, akik egyre jobban használják az ellenállás különböző, modern eszközeit. Ezzel az igencsak összetett témával foglalkozik annak a William J. Dobsonnak a Diktatúra 2.0 című kötete, aki Egyiptomból elsőként tudósított arról, hogy a hadsereg 2011 márciusában a Tahrír téren kínozta a női tüntetőket. Egyes fejezetekben konkrét rendszerek gyakorlatát tekinti át, így ismerteti a putyini orosz, a jelenlegi kínai, Hugo Chávez venezuelai vagy "a Fáraó" néven is emlegetett Hoszni Mubarak egyiptomi rezsimjének főbb jellemzőit. Más fejezetek számos példát felhasználva mutatnak rá a különböző ellenzéki csoportok, az emberjogi aktivisták, a fiatalok eszköztárára, valamint a hatalmakat kiszolgáló technokraták praktikáira, Oroszországtól Iránig, Tunéziától Szíriáig, Szerbiától Ukrajnáig.

 

hardenBlaine Harden: Menekülés a 14-es táborból

Észak-Korea a világ egyik legelnyomóbb totalitárius rendszere. A jelenleg Kim Dzsongun által vezetett, atomfegyverkező kommunista állam, melynek lakossága tömegesen éhezik, politikai ellenfeleinek megbüntetésére kényszermunka tábor-hálózatot tart fenn, ahol óvatos becslések szerint is mintegy 150-200 ezer fogoly raboskodhat, és rabszolgaként termel az államnak. Ezek a táborok jól láthatók még műholdas felvételekről is, az észak-koreai hatalom azonban tagadja még a puszta létezésüket is. Kevés olyan ember van, aki kiszabadult a táborok poklából, és be is tud számolni az ottani mindennapokról. A kevesek közé tartozik Szin-Donghjok, aki az első olyan személy, aki egy észak-koreai kényszermunka táborban - az ún. 14-es táborban - született, és megmenekült onnan. Ennek az az oka, hogy nagybátyjai még az 1950-es években Dél-Koreába menekültek, amiért az egész családot, így szüleit is örökös kényszermunkára ítélték, ő pedig már ott látta meg a napvilágot. Az ő elbeszélése alapján Blaine Harden mutatja be élete első huszonnégy évét, egészen addig, míg 2005. január 2-án meg nem szökött a táborból, és kalandos úton Kínába nem jutott. A megdöbbentő beszámolóból megismerhetjük azt a speciális miliőt, mely ezeket a táborokat övezi. Azokat a táborokat, ahol például a szeretet nem létező fogalom. Ennek megdöbbentő példája pont a szerző személyes esete. Az egyik legfontosabb szabály ugyanis, hogy minden szökni próbáló fogoly büntetése a kötelező halálbüntetés, és aki szökésről értesül, és ezt nem jelenti, maga is kivégzés elé néz. Annak idején anyja és bátyja is szökéssel próbálkozott, és az akkor tizenhárom éves fiú - izzó parázs fölötti kínzása eredményeként - jelentette az esetet, amelynek köszönhetően végig kellett néznie az ő kivégzésüket. Az elbeszélésből megismerhetjük a tábor életét, a rengeteg nélkülözést, és azt a szigort, melyet érzékletesen mutat be a szabályrendszerből vett néhány példa is: "kettőnél több fogoly gyülekezése szökési kísérletnek minősül"; "élelmiszer eltulajdonítása és rejtegetése azonnali főbelövéssel büntetendő"; "az őrökkel szembeni engedetlenség vagy erőszak alkalmazása azonnali főbelövéssel büntetendő"; "az őröknek panaszkodni tilos"; "minden fogolynak folyamatosan figyelnie kell a többi fogoly tevékenységét"; "a napi munkakvóta nem teljesítése szabotázsnak minősül, és azonnali főbelövéssel büntetendő"; "az előzetes engedély nélkül létesített szexuális kapcsolat azonnali főbelövéssel büntetendő" stb. A könyv második fele a szökés részletgazdag krónikája, ám megismerhetjük a Szabadságot Észak-Koreának emberi jogi csoport képviseletében tett amerikai körútját, és némiképp mai, Dél-Koreában zajló életét is.


brunoAnthony Bruno: Elkapni a Jegest!

Megtörtént eseményeken alapul az amerikai Anthony Bruno brutális részleteket tartalmazó bűnügyi regénye. Főszereplője a nagydarab (190 cm, 110 kg), agyafúrt Richard Kuklinski, aki több mint száz áldozattal végzett. Ez a kívülről kiegyensúlyozott, New Jersey-i, három gyermekes, családos ember lőfegyvert, kést, mérget, jégvágót, feszítővasat, baseballütőt és bombát használva ölt néha pénzért, inkognitója fenntartásáért vagy egyszerűen azért, hogy kitöltse valakin gyermekkora óta felgyülemlett, gyilkos dühét. A rendőrség a "Jeges" gúnynevet ragasztotta rá, mivel egyik áldozatát két évre lefagyasztotta, hogy ezzel megakadályozza a halál pontos dátumának kiderítését. Az igazságszolgáltatás mindent tudott Kuklinskiről, és ismerték az áldozatait is, mégsem tudtak a közelébe férkőzni, míg Dominick Polifrone beépített ügynök maffiózónak kiadva magát, halálos macska-egér játékba nem kezdett vele. A teljes történetet Jim Thebaut rendező tizenhét órás riportja alapján - a hidegvérű tettes dicsekvéseit jócskán lefaragva - rekonstruálta a szerző. A könyvhöz Thebaut írt a tényeket megvilágító előszót, miután 1992-ben az HBO-n bemutatták The Iceman Tapes című dokumentumfilmjét. 2012-ben Anthony Bruno művéből The Iceman címmel Ariel Vromen forgatott filmet Michael Shannon főszereplésével.


greenwGlenn Greenwald: A Snowden-ügy

A Wikileaks-ügy, és azzal összefüggésben Bradley Manning iraki tárgyú kiszivárogtatásai után az amerikai számítógépes szakember, a Nemzetbiztonsági Ügynökség (NSA) volt főtanácsadója, Edward Snowden ügye keltett világszerte nagy feltűnést. Az akkor 29 éves férfi 2012-ben, Hongkongban találkozott először Glenn Greenwald újságíróval, emberi jogásszal, 2013 májusában pedig pedig nyilvánosságra hozta azon dokumentumokat, amelyek bizonyítják: az ún. "Öt szem" (Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Kanada, Ausztrália és Új-Zéland) titkosszolgálatai széles körben figyelik az emberek mobiltelefon-hívásait és internetes tevékenységét, az Egyesült Államokban és világszerte egyaránt. Az ehhez szükséges alapot George Bush-nak a 2001. szeptember 11-i terrortámadás után született rendelete adta: ez alapján gyakorlatilag bárki telefonos és elektronikus kommunikációját meg lehet figyelni, a büntetőjog által megkövetelt bírói felhatalmazás nélkül is. Mint azóta kiderült, nemcsak terrorizmussal gyanúsított személyeket, hanem számos vezető beosztású politikust (például Angela Merkel német kancellárt), üzletembereket és magánszemélyeket is megfigyeltek. Snowden történetét dolgozza fel Greenwald kötete, és az érzékeny témát jól szemlélteti, hogy azóta nemcsak Snowden vált "első számú közellenséggé" (jelenleg ideiglenes menedékjoggal Oroszországban tartózkodik), hanem a szerző is üldözötté vált (hasonló okokból Brazíliában él). A szerző részletesen bemutatja első találkozását azzal a férfival, aki elmondása szerint az alapvető jogok védelme okán hozta nyilvánosságra az iratokat, majd ismerteti annak a kilenc napnak a történetét, amelyet Hongkongban töltöttek. Ezután részletesen olvashatunk a komoly gyűjtőmunkáról, amely megelőzte az első anyagok kiszivárogtatását (pont Greenwald közreműködésével, a Newsweek hasábjain), a megfigyelésekről, azok technikai hátteréről, végül arról, hogy a "negyedik hatalmi ágként" milyen fontos szerepe lehet az ügyben a médiának.


harfordTim Harford: Az oknyomozó közgazdász

Tim Harford, a Dear Economist nevű, népszerű blog vezetője lehetne az iskolapéldája az "oknyomozó közgazdásznak", akire legújabb kötetének címe is utal. Művében azon rendkívül bonyolult világgazdasági folyamatokat próbálja közérthetően leírni, amelyeknek megértésével felvirágoztatni vagy tönkre tenni is lehet egy-egy ország gazdaságát. A makroökonómiai alapokat tárgyaló bevezetés után, a kötet első hétharmadában azzal foglalkozik, hogy milyen eszközökkel lehet a gazdasági visszaeséseket magyarázni, megakadályozni és helyrehozni. Szót ejt a gazdasági növekedésben mutatkozó hullámhegyekről és -völgyekről, az inflációról, a munkanélküliségről, a gazdaságélénkítésről, és természetesen a gazdasági fejlődés mutatóiról. A kötet végén olyan kérdéseket boncolgat, mint hogy lehet-e a végtelenségig nőni, miként lehet küzdeni az egyenlőtlenségek ellen vagy, hogy mi lesz a makroönokómia jövője. A kötet jegyzetekkel, valamint név- és tárgymutatóval zárul.


neufieldDr. Gordon Neufield – Dr. Máté Gábor: A család ereje

A szerzőpáros megállapítása szerint korunk egyik legégetőbb problémája, hogy a kortársak egyre inkább átveszik a szülők szerepét gyermekeink életében. Inkább társaiktól tanulják meg, mi a jó és mi a rossz, milyenek legyenek, hogyan viselkedjenek, ez azonban véleményük szerint aláássa a családokat, megmérgezi az iskola levegőjét, agresszivitással és korai szexualitással teli ifjúsághoz, a kamaszbandák, az iskolai lövöldözések, a kamaszkori öngyilkosságok számának emelkedéséhez vezet. A kötet segítségével a szerzők a szülőket kívánják olyan módszerekkel felvértezni, mellyel visszaszerezhetik gyermekük életében az irányító szerepet, ehhez azonban elsőként a jelen uralkodó folyamataival kell tisztában lenniük. Elsőként tisztázzák a kortárs-orientáció fogalmát, és részletesen leírják, mindez hogyan ássa alá a szülői nevelést, miként válnak a gyerekek engedetlenné, de a kultúra ellaposodásának hatásaira is kitérnek. Olvashatunk arról, hogyan akadályozza a kortárskötődés az egészséges fejlődést, a gyermekeket megrekesztve az éretlenségben, kitermelve az erőszakoskodókat és az áldozatokat, és természetesen a korai szexualitás okozta problémákról is olvashatunk. A kötet második része igyekszik összefoglalni a gyermek "visszahódításához" szükséges módszereket, olyan konkrét tanácsokat ajánlva, mint hogy legyünk együtt a gyermekeinkkel, őrizzük meg a köteléket, amely felhatalmaz minket a szülői szerepre, fegyelmezzünk, ne udvaroljunk a vetélytársaknak, vagy hogy alkossuk meg újra a "kötődő falut".


koronczKoronczay Lilla: Keresztes Ildikó

Keresztes Ildikó neve az egyik kereskedelmi televíziós csatornán évek óta sikerrel vetített X-Faktor című tehetségkutató által vált országszerte ismertté. A róla szóló kötetből azonban kiderül, hogy ő nem csupán előadóművész, hanem igencsak sokoldalú tehetség. A Marosvásárhelyen született Keresztes Ildikó 1982-ben települt át Magyarországra. 1988-ban a Testnevelési Főiskolán (annak idején a román tornász válogatott tagja volt) diplomázott. Szólókarrierje 1989-ben vette kezdetét. 1994-2008-ig a Soproni Petőfi Színház tagja volt, 2008-tól a Turay Ida színházban játszik. Az újságíró által lejegyzett életrajzi kötetben őszintén vall magánéletéről, a Kicska Lászlóval (Edda Művek gitárosa) való sokévi, boldog házasság utáni válásáról, majd az azt követő lelki válságáról, az édesanyjához való viszonyáról, a gyakorta rátörő depresszív hangulatok és kishitűségének okairól.