A CSERERENDSZER
A központi ellátás elsődleges előnye a gazdaságosságban jelentkezik akkor, ha megfelelő pénzösszegek állnak az ellátóközpont rendelkezésére. A központi állománynyilvántartás és feltárás szakmai gondok sokaságát oldhatja meg. A központi ellátás fogalma alatt rendszerszerű működést kell érteni, aminek biztosítása során a pénzügyi lehetőségek függvényében a szükségszerű sokszínűség mellett a szolgáltatási színvonal egységesebbé tételére kell törekedni. Különös figyelmet érdemel a szolgáltatási lánc leggyengébb elemeit alkotó kiskönyvtárak életbentartása: a cél elérésének reális eszközét jelentheti a számukra akár "pozitív diszkriminációt" alkalmazó csererendszer működtetése egy természetes táji / közigazgatási egységen belül.
A könyvellátás központosítása a kisközségek könyvtári ellátásának kettős, létéből és helyzetéből fakadó problémáját kívánja orvosolni. Egyrészt önálló munkakörű, szakképzett könyvtáros jelenlétével nem számolhatunk, ezért a könyvtár művelődési, szórakoztató és információs funkciói döntő mértékben az állomány minőségén keresztül valósulnak meg. Másik nehézség, hogy a falusi könyvtárakat felkereső olvasók igényei széles skálán helyezkednek el, de az egyes igénytípusok mögött gyakran csak néhány olvasó érdeklődése húzódik meg. A dokumentumok zömének "használati élettartama" nagyon rövid s ennek kivédésére csak egyetlen esély kínálkozik: az állomány tervszerű mozgatása. Ehhez kapcsolódik még egy alaptétel: bármelyik ellátóhely állományának kialakításában a használati gyakoriság elvének kell érvényesülnie. A tényleges társadalmi elismerés érdekében a könyvtár használata válik a könyvtár munkájának mércéjévé s ez determinálja állományszervezését is. E könyvtárpolitikai alapelv alkalmazásában a községi könyvtáraknál lehet áttörést elérni, mert a városi könyvtári szinttől sokkal konzervatívabb tényezőként jelentkezik a "típuskorlátozottság".
A fentiek gyakorlati feloldása a könyvtárak közötti csererendszer kiépítésével lehetséges. Az úgynevezett forgó állománynak az aktuális, népszerű és szórakoztató irodalom köréből kell kikerülnie. A cserekönyveknek még újdonság-korukban, tehát 1-3 évesen minden ellátóponton hat hónapon keresztül szélesíteniük kell a választékot: a rendszer életképességéhez precíz, de nem mereven mechanikus ellátási szisztémára van szükség. 1991-től szigorú pénzügyi visszacsatolásos kapcsolatban állunk az önkormányzatokkal s ebbe illesztjük a csererendszer egyre inkább kiteljesedő társulásos megvalósítását.
A csererendszer kiépülő modellje - amelynek reorganizációja a Nemzeti Kulturális Alapprogram támogatásával valósult meg - a könyvtári ellátórendszer működtetése szempontjából olyan fejlesztésorientált költségvetési / közgazdasági mikrokörnyezetet hozott létre, amelyben a kilencvenes évek első felének nehézségei után 1995-től kezdve évről-évre nőtt az önkormányzatok által az ellátórendszer könyvbeszerzésére megítélt szerződési alapösszeg.
2000. évi szerződéseinkben sikeresen teremtettük meg a csererendszer központi támogatások nélküli, önfinanszírozó működtetését, az egységes állománygyarapítási keretből könyvtári egységenként 15.000 Ft erre a célra történő átcsoportosításával. 2005-ben könyvtáranként 30000 Ft felhasználásával 540000 Ft értékű keret állt rendelkezésre az év folyamán a forgó állomány új beszerzéseinek biztosítására. 2005-től az állami költségvetésben biztosított mozgókönyvtári normatíva jelentős segítséget nyújt az állománygyarapítás során.
Korábbi saját tapasztalataink alapján és a szakirodalmi elemzések figyelembevételével a negyedéves cseremechanizmus kialakítása mellett döntöttünk. Ezután könyvtárszakmai tényezők, települési sajátosságok és munkaszervezési szempontok szem előtt tartásával a 12 községet három egységbe soroltuk. 2004-től a rendszer bővülése következtében már négy csoportban bonylítjuk le a dokumentumok mozgatását. Csoportképző elemként szerepelt: cserék optimális útvonalának kialakítása, a községek lélekszáma, iskola léte vagy hiánya, egy településen két könyvtár stb.
2004-ben a Nemzeti Kulturális Alap pályázati támogatása révén -többek között- vizsgáltuk a csererendszer gyakorlatát. A kérdőívek elemzése során egyértelmű igényként jelent meg a községi könyvtárok részéről, hogy túl hosszúnak tartják a cserekönyvek 12 hónapos intervallumát. A viszonylag zökkenőmentes változtatás érdekében a féléves periódusra való áttérés mellett döntöttünk. A forgási idő feleződését kiegészítettük azzal, hogy négy csoportot alkottunk: e "dupla spirál" alkalmazása révén mindössze négy példány beszerzésével garantálni tudjuk, hogy 5 év alatt elvileg valamennyi új kötet eljuthat mind a 27 könyvtári egységbe. A cseremechanizmus gyakorlatának bemutatását a Kemenesaljai Digitális Könyvtárban található dolgozatunkban olvashatják az érdeklődők.
A mozgó állomány könnyebb és rugalmasabb kezelését szolgálja, hogy - a községi könyvtárosokkal történt konzultációt követően - a cserekönyveket megkülönböztető jelzéssel láttuk el. Három fő szempont vezetett bennünket a döntés meghozatalakor:
a, a kiemelés felhívja a figyelmet az adott településen egy évig helyben maradó könyvekre
b, elősegíti a csereanyag összegyűjtését
c, csökkenti a rendszer hatékonyságát és / vagy működőképességét veszélyeztető mértékű lemorzsolódást.
A modell érvényességét bizonyítja, hogy a csereállomány mozgatásának két és fél éve során, 1996 júliusától 1999 decemberéig a kötetek 94,58%-a tervezett időpontban eljutott a soron következő könyvtárba. Ez a mobilitási mutató illetve a lemorzsolódás minimális aránya előzete reményeinket igazolta. 2000 és 2008 között mintavételek alapján a fenti index 92% feletti értéken stabilizálódott.
A feltöltések mértéke az 1994-es (csere nélküli) 858 kötetről 2004-ben 1978, 2007-ben 3328, 2008-ban könyvtáranként 205, 2009-ben pedig 267 kötetre nőtt. A drasztikus könyvárrobbanás ellenére a választékot jelentősen sikerült szélesítenünk, ami kiemelkedő mértékben a csererendszernek köszönhető, hiszen a forgó állomány aránya 1996-ban 34, 2000-ben 56%, 2007-ben pedig 79%-ot tett ki az összvolumenből. A cserekönyvek arányát hosszú távon némileg alacsonyabb szinten, a feltöltések 60-70%-a között prognosztizáljuk és tartjuk ideálisnak. 2008-ban már a hosszútávú terveinkben szereplő kétharmados szinten (65,7%) tudtuk forgalmazni a mozgó állományt.
A cserekönyvek összetételének, profiljának meghatározásakor a használati dominancia elvét részesítettük előnyben, mert véleményünk szerint kizárólag ez képes igazolni a forgó állomány létrehozását. Külön összehasonlító elemzést nem végeztünk, de a községi könyvtárosok visszajelzései alapján a cserekínálat kölcsönzése többszörösen felülmúlja az állomány egyéb részeinek kihasználtságát.
A különböző mutatók javulásának logikai koherenciája a pozitív változások releváns, megalapozott jellegét tükrözi. A központi támogatások fokozatos elapadása és a rendszerbe újra visszatérő könyvtárak integrálása a mutatókban némi visszaesést hozott, de a saját erőre építő, minél több könyvtári egységet hatékonyan működtetni képes rendszer előnyei továbbra is világosan kirajzolódnak.
A számszerű eredményesség mellett a csererendszer legnagyobb jelentőségét a választék bővítésében, a hatékony pénzfelhasználásban és a(z) önkormányzatok / könyvtárak együttműködésen alapuló kapcsolatában látjuk.