KISFALUDY KÁROLY (Tét, 1788. február 5. – Pest, 1830. november 21.)

író


Legifjabb testvére volt az ugyancsak író Kisfaludy Sándornak. Katolikus nemesi családban született a Győr megyei Téten 1788-ban. Születése édesanyja, Sándorfi Ilona életébe került, ezért apja „anyaölés” miatt kitaszította a családból. 1799-től a győri bencéseknél tanult. Apja időnként meglátogatta, hogy keményen megverje, mivel rosszul tanult. Végül kivette az iskolából, ezért katonának szegődött. Adósságokba keveredett, apjával végleg megromlott a viszonya, csak Teréz nővére pártfogolta. 1812-ben megkapta anyai örökségét, amit rögtön el is mulatott. Festészetből tartotta fenn magát Bécsben. 1815-ben Olaszországban is megfordult, majd 1817-ben Pesten telepedett le. 1822-től szerkesztette az „Aurora” című folyóiratot. 1829-ben nagy beteg lett és egy év múlva tüdőbajban halt meg.

Vas megyébe Teréz nővére révén került, aki Farkas Gábor nyug. vönöcki kapitány felesége volt. A bohém természetű Károly meglehetősen gyakran látogatta szeretett Trézsi nővérét, aki úgyszólván egyetlen pártfogójaként nyújtott neki menedéket csendes vönöcki otthonában. 1810-ben Kisfaludy e sorokat írta nővérének: „A zajos pesti élet nem boldogít többé, nem találok élvezetet a pesti termek és bálok fényűző csillogásában. Vönöckön jobb nekem, ha valami módon pár napra elszabadulhatok, sietek Hozzád, hogy Nálad kipihenhessem magam.”

Egy alkalommal, amikor hosszabb időt töltött nála, "önkéntes száműzetése" hónapjai alatt írta meg Vallomások című művét, melyben szerelme szomorú történetét foglalta írásba. De itt, Vönöckön dolgozta át 1809-ben megkezdett, „A tatárok Magyarországon” című első szomorújátékát is. Számos töredéke mellett ”Ilka” című darabjának megszületése ugyancsak Vönöckhöz kötődik. Rajongásig szeretett nővére és sógora meleg otthonában igyekezett kigyógyulni szerelmi csalódásából is. Innen járt át a cseri dombok tetején fekvő, szomszédos Csöngére is, ahol rokonai éltek. Ilyen "búfelejtő", vidám rokoni látogatásra indult 1811-ben is, amikor már hónapokon keresztül ette nővére, sógora kenyerét, s élvezte vendégszeretetüket, hogy Csöngére átruccanva, tiszteletét tegye a rokon Andrássy-családnál. A rokoni szálakon kívül még régi barátság is fűzte őket egymáshoz, hisz Andrássy Terézia apja is huszártisztként szolgált, s egyszerre hagyták ott a katonaságot, hogy a tiszti mundért felcseréljék a falusi élettel, az otthon nyugalmával. Ezen kívül Károly elhatározását egy szerelem is motiválta. Feleségül akarta venni a teljesen vagyontalan, vönöcki Heppler Katalint. Szerelmében azonban csalódott, a számító leány kikosarazta. Apja pedig kitagadta, mivel a lány kedvéért lemondott huszártiszti rangjáról, s "bolondos házasságra készülődött." Kisfaludy testben-lélekben megtörve, mindenkitől félrevonulva, Vönöckön a nővérééknél húzta meg magát. Egyébként a Csöngén élő rokonához, Andrássy Teréziához is eszményi barátság fűzte, ugyanannyira, hogy őt 1811-ben egy szép festményen is megörökítette. A képre nem írta rá, hogy mikor készült, de nevét odaírta: "Kisfaludy pixit." Azaz: Kisfaludy festette. A festmény később a csöngei evangélikus parókiára került, ugyanis az egyik későbbi csöngei lelkész, Hutter Zsigmond Andrássy Terézia leszármazottját vette feleségül. Kisfaludy Károly a Vönöckön és Csöngén töltött szép és szomorú heteket, hónapokat sohasem feledte el. Akkor szakadt csak el – de csak testben – Kemenesaljától, amikor Teréz nénje meghalt. Nem sokkal utóbb őt is eltemették Pesten, a Kerepesi temetőben.

Sírját Heppler Katalin virágai borították el - Kisfaludy Károly szerelmének végzetesen elkésett viszonzásaképpen... Andrássy Terézia pedig csáfordi és jóbházi Tóth Ferenc cs. és kir. őrnagyhoz, csöngei földbirtokoshoz ment férjhez, s az ő leányuk volt az a Tóth Róza, akibe a tizenhat éves Petőfi Sándor 1839 nyarán reménytelenül szerelmes lett. Így kötődött egy csöngei kúriához, egyetlen családhoz – földrajzilag egy helyen, csupán időben majdnem harminc esztendő távolában – két költő életének emléke.

Kisfaludy Károly tiszteletére 1997 júniusában emlékparkot avattak Vönöckön, ahol emléktábláját is elhelyezték.


Irodalom:

Porkoláb István: Kisfaludy festette, Petőfi énekelte… In: Új Idők, 1924. 1. sz. p. 19. ; 2. sz. pp. 34-35.
Porkoláb István: A két Kisfaludy és Petőfi Vasmegyében. In: Zalai évkönyv az 1928. évre. Zalaegerszeg, 1928. pp. 216-220.
Laky Rezső: Kisfaludy Károly Vas megyében. In: Vas Népe, 1978. 31. sz. p. 5.
Dala József: Mindenkinek lehet egy Trézsi nénije. In: Vas Népe, 1992. 295. sz. p. 6.
Burkon László: Kisfaludy emlékpark Vönöckön. In: Vas Népe, 1997. 135. sz. p. 16.

N. T. – Sz. P.