Kocsis József

kocsis jozsefKOCSIS JÓZSEF

(Nagysimonyi, 1914. május 13. – Budapest, 1988. november 11.)

koronaőr törzsőrmester


A magyar királyi 26. honvéd gyalogezred II. zászlóaljának géppuskás századánál indult katonai karrierje. 1939 és 1941. között a jutasi Kinizsi Pál Altiszt képző Iskolára vezényelték, majd 1942. február 1-jétől a koronaőrség állományában szolgált. A budai vár német megszállása során egy fegyveres incidenst követően az SS elfogta és lefegyverezte a koronaőrséget. Ezután a Tabán-beli kivégzőosztag fegyverei előtt várta a felmentésüket. Pajtás Ernő ezredes, a koronaőrség parancsnoka utasította, hogy Kappéter József törzsőrmesterrel őrizzék, ameddig lehet a koronaőr laktanyát.

A magyar szentkoronát a budai várból először Pannonhalmára, majd Veszprémbe és innét egy kőszegi óvóhelyre menekítették. Kocsis József elmondása alapján: „Veszprémből - egy négy tonnás teherautóval - Kőszegre mentünk a koronával. Útközben hazaugrottam szülőfalumba, Ostfyasszonyfára…” E tényközlést a faluban úgy tekintik, hogy a korona ekkor járt a településen, és ezt a feltételezett látogatást őrzi Ostffyasszonyfa címerében a korona motívuma: a domb, amelyen a két templom látható, a korona körvonalait követi.

A koronázási ékszereknek a Salzburg közeli Mattsee-be való menekítésénél is ott volt. Részt vett a kincsek föld alá rejtésében is. A magyar korona 1945. március 27-ről 28-ra virradó éjszaka hagyta el Magyarországot. A tehergépkocsira történt felrakodásnál, - néhány koronaőr elbeszélése szerint, - „a Szent Jobb a bunkerben maradt, ekkor Kocsis József koronaőr törzsőrmester, -nem törődve a nyilasok rámeredő géppisztolyaival- beugrott a bunkerbe, kihozta a kis ládát a Szent Jobbal és sietett vissza a tehergépkocsira.”

A koronaőrség a második világháború végét követően, 1945-ben szűnt meg. Tagjai visszatértek a civil életbe. Kocsis József a háborút követően az óbudai hajógyárban dolgozott, majd egy budapesti szakközépiskolában alkalmazták karbantartóként.

Az 1944-45-ös események során tanúsított hősies magatartásuk és tevékenységük miatt a koronaőrség tagjait rehabilitálták. Kocsis Józsefet a honvédelmi miniszter 73/1993. sz. parancsában poszthumusz főhadnaggyá léptette elő.

Szülőfalujában, Ostffyasszonyfán 1992. augusztus 16-án emléktáblát avattak tiszteletére. A táblát Worth B. Andrews, az amerikai hadsereg egykori őrnagya leplezte le, aki 1945. július 27-én részt vett a korona kiásásában. Az ünnepségen Mesterházy Sándor nyugalmazott evangélikus lelkész a saját kérésére elmondott ima közben rosszul lett és elhunyt.

 

Irodalom:

Ima közben érte a halál. In: VN. 1992. aug. 16. p. 1.
Glant Tibor: A szent korona amerikai kalandja. Debrecen, 1997. 188 p.
Haranghy Miklós: Országos koronaőrök és a koronaőrség. Bp. 2012. 101 p.
Vitéz József: Kötődésünk a Szent Jobbhoz a második világháborúban (http://www.koronaorseg.hu/rolunk.html) [Letöltés ideje: 2014. február 15.]
Megemlékezés Kocsis József koronaőrre június 2-án Ostffyasszonyfán, 2007.06.02.
(http://www.vitezirend.co.hu/Archive/ostffy%202007%20jun%202.htm) [Letöltés ideje: 2014. február 15.]

G.T.