mega888 Dorffmeister István (1729-1797)

Dorffmeister István (1729-1797)

DORFFMEISTER ISTVÁN
(Bécs, 1729 – Sopron, 1797. május 29.)

festőművész

A családra erős művészi hajlam volt jellemző. Apja műöntő volt, testvére György neves szobrász, a Bécsi Akadémia tagja. Első hiteles adat életével kapcsolatban 1751. október 13-a, amikor beiratkozott a Bécsi Képzőművészeti Akadémia festőművész szakosztályára testvérével együtt. 1764-ben telepedett le Sopronban.

Egész munkássága Magyarországhoz köti, külföldi kapcsolatairól és megrendelésekről nem tudunk. Évtizedeken át mint soproni festő a Dunántúl templomait, kolostorait és kastélyait díszítette alkotásaival. Kétszer nősült: első felesége Francz Anna, a második Csilling Katalin. Nagyon népes családja volt. Talán ez volt az egyik oka, hogy igen szegény maradt élete végéig, mert amikor meghalt, akkor egy-két képen és adósságon kívül mást nem hagyott második feleségére. Szegénységének másik eredője, hogy víg kedélyű lévén neve sokszor szerepelt a soproni kihágási naplóban éjszakai rendbontás és mulatozás miatt. Rendkívül termékeny művész volt, az általa szignált művek sokaságát másképp megérteni nem tudjuk, minthogy munkájában fia - István? - és tanítványai is segítségére voltak.

Életművének főbb állomásai és legkiemelkedőbb alkotásai a következők: 1760-ban a csornai prépostságon dolgozott. 1762-ben készült a soproni színház mennyezet képe és galériája és a sárvári Nádasdy kastély freskódísze. Időközben gyakorlata, tudása folyamatosan növekedett. 1770-ben a kismartoni ferencesek és a gutatöttösi plébánia templom, 1771-72-ben a mesztegnyői ferences templom és a soproni fiú árvaház jelentették a fejlődés állomásait. 1771-ben a mosonmagyaróvári ferences templom főoltárának képét festette meg. 1775-76-ban jött létre egyik legsikerültebb alkotása, a Komárom megyei Császár plébánia templomának freskó dísze. 1779-ben Szili János püspök megbízásából készítette el a székesegyház kupoláinak mennyezeti freskóit. 1780-82-ből Sopronban találhatók művei. 1784-ben jött létre a szentgotthárdi cisztercita templom oltárképe, melyen a szentgotthárdi csatát örökítette meg. 1787-ben székhelyétől távol, Pécsett dolgozott. 1788-ban festette élete egyik legjelentősebb alkotását: a szigetvári plébániatemplom mennyezeti képét. Későbbi képein egyre érezhetőbbé vált a fáradtság és stílusának megöregedése is. Ide tartoznak a Szombathelyi Székesegyház oltárképei, és a Szombathelyi Szemináriumi Könyvtár mennyezet képei.

Általunk ismert kemenesaljai művei a következők: 1769-ben készült a celldömölki római katolikus Nepomuki Szt. János oltárképe, amely lendületes barokkos alkotás. 1774-ben felsőbüki Nagy György özvegyének - Niczky Borbálának megbízásából a nagysitkei templom számára festett egy monumentális képet (5x2 m), mely a Szentháromságot ábrázolja. 1779-ben festette a kenyeri templom mennyezet és fali képeit. A mennyezet freskón a Szentháromság diadalát, az oltárképen Mária látogatását Erzsébetnél, az oldalfreskón Szt. József halálát és Szt. Borbála utolsó óráját a börtönben örökítette meg. A freskókon a barokknak szinte minden jegye leolvasható. Az oltárkép lendületes, mozgalmas alkotás. Nagyon gazdagon festettek az architektonikus elemek. 1779-ben a kemenesszentpéteri templom szentélyén dolgozott. 1785. augusztusában Szily püspök megbízásából a kemenesmihályfai templom szentélyének mennyezetképét és oltárképét készítette. Az oltárképen Szt. István megkövezése, a szentély mennyezetének freskóján Izsák feláldozása látható. A főoltár két oldalán Szt. László és Szt. István található. Mindkettő szoborszerű aranyozott freskó.

dorffmeister kenyeri
a kenyeri templom

Műveivel, egész életútjával a magyar barokk szellemet szolgálta. A nemzetközi barokk festészet vívmányait a hazai szükségletnek megfelelően alkalmazta. A freskók világos és derűs színadása, élénk és dinamikus kompozíciója bravúros illuzionizmussal párosulva bizonyítja a nagyszabású gyakorlatot, amely a művészt a monumentális festészet terén jellemzi. Jelentőségét sokféleképpen ítélik meg, helytörténeti jelentősége kétségkívül nagy. Ha a neve nem is tündököl úgy, mint a barokk nagymestereké, nekünk vasiaknak mégis óriási érték, hiszen a műemlékekben meglehetősen szegény vidék féltett kincsei ezek a kis falusi templomok.

Irodalom:

Fábián Mária: Dorffmeister művészi munkássága a szombathelyi egyházmegyében 1-2. rész. In: Vasi Szemle, 1935. 5-6. sz. pp. 296-316. ; Vasi Szemle, 1936. 1-2. sz. pp. 16-36.
Szabó Annamária: Dorffmeister István élete és munkássága a kemenesaljai rk. templomokban. Kézirat. Pécs, 1983. 46 lev.
Dorffmaister István emlékkiállítása. Szombathely, 1997. 350 p.
Budai Rózsa: Idegenforgalma lehetne : a Dorffmeister-freskók több restaurálást, beázást is megértek. In: Vas Népe, 2001. 225. sz. (szeptember 26.) p. 8.

S. Zs.-né