BERZSENYI-JANOSITS MIKLÓS
(Fiume, 1899. december 14. - Celldömölk, 1990. április 27.)
építőmérnök
Anyja Berzsenyi Margit, apja Janosits József építőmérnök. 1914-ben a nagyapa kezdeményezésére Ferenc József a családnak és törvényes leszármazottainak az egyházasberzsenyi előnevet, a Berzsenyi-Janosits kettős családnév és a Berzsenyi címer használatát engedélyezte. Az elemi iskola első három évét Fiumében magyar-olasz kétnyelvű állami iskolában járta ki. Építőmérnök édesapját, aki az államépítészeti hivatalnál dolgozott, gyakran helyezték át különböző munkák elvégzésére, így a gimnáziumot is több helyen Szombathelyen, Komáromban a bencéseknél, valamint Budapesten a Ferenc József Intézetben végezte. Az uralkodó halálakor, mint a nevét viselő intézet felsős tanulója díszöltönyben vett részt az uralkodó temetésén és közelről szemlélhette a szertartást.
1917-től katonai szolgálat következett. A háború végén beiratkozott a Műegyetem mérnöki szakára és 1923-ban építőmérnöki oklevelet szerzett. Két évig maradt az egyetemen, a vízépítési tanszék tanársegédjeként. Vakációinak nagyobb részét Celldömölkön, a nagyszülőknél töltötte. A család Berzsenyi és Károlyi ági birtokai Kemenesmagasiban, Kemeneshőgyészben és Magyargencsen voltak bérben. Édesapjuk halála után édesanyjuk és Berzsenyi Dezső nagyapa celldömölki ügyvéd úgy határoztak, hogy a két gyermek, Miklós és László vegyék át a gazdálkodás irányítását, előtte pedig végezzék el Óváron az akadémiát.
Az iskola elvégzése és az egy éves gyakornoki év után azonban - bár a gazdálkodásra felkészült - Berzsenyi Miklós Celldömölkön Kirchner Elek, a Marcalvölgyi Víztársulat igazgató főmérnöke alkalmazásába került, ahol a mérnöki munka minden ágát gyakorolhatta a tervezéstől a kivitelezésig. Megszerezte az építőmesteri képesítést és tagja lett a Mérnöki Kamarának. 1929 és 1939 közötti munkáinak nagy részét a hitelező pénzintézetek megbízásából a nagyobb birtokok parcellázása képezte Vas, Veszprém, Zala és Somogy megyékben. Önálló irodát nyitott, majd 1938-ban családot alapított. Több középület, családi ház, út, híd tervezése és számos mederrendezés fűződik nevéhez. Többek között az evangélikus iskola (Rákóczi u.), adóhivatal (Széchenyi u. 20.), a sportpálya a lelátóval, a főtéri patika, az ifjúsági egylet székháza (Baross u. óvoda), evangélikus templom Tokorcson, a Trianoni emlékmű építése, a Mágorta, Kódó, Cinca lecsapolás, a Marcal-szabályozás és a Marcal zsilip Kamondnál stb.
Lázár Jenő bányaigazgató felkérésére 1940-45 között a sági bazaltbánya üzemmérnöke volt. Az 1945-ös földosztás mérnöki munkáit végezte Vas megyében. 1949-ben a Kőbánya Nemzeti Vállalat vette át a sági bányát. A Kőbánya Trösztnél dolgozott előbb Tapolcán, majd Uzsabányán, ahol a beruházási osztályt vezette - innen ment nyugdíjba 1971-ben. Több kavicsbánya műszaki vezetőjeként túl a nyolcvanas évein hagyta abba a mérnöki munkát. 1988-ban egykori egyetemén vasoklevelét vehette át. 1946-1988 között a celldömölki evangélikus gyülekezet, 20 éven keresztül pedig a Vasi Egyházmegyének is felügyelőjeként szolgált. Tagja és aktív résztvevője volt a celldömölki honismereti munkaközösségnek.
Irodalom:
Berzsenyi J. Miklós A sághegyi bazaltbánya leírása és története a technológia ismertetésével. Celldömölk, 1975. 20, [2] lev.
Dala József: Vasdiplomás mérnök Berzsenyi-ágon. In: Vas Népe, 1988. 238. sz. p. 5.
Káldos Gyula : Vasdiplomás életpálya. In: Új Kemenesalja, 1990. 2. sz. p. 6.
K. Gy.