Jánossy Gábor (1870-1945)

janossy gaborJÁNOSSY GÁBOR
(Nemesmagasi, 1870. szeptember 18. - Szombathely, 1945. november 13.)

árvaszéki elnök, ogy. képviselő

Jánosi Lajos földműves és Lipáth Mária ev. vallású fia kisgazda szellemiségű családból származott. A soproni ev. líceum elvégzése után a bp.-i egyetemen szerzett jogi és államtudományi diplomát. Nagyobb külföldi útjai során járt Ausztriában, valamint Német- és Olaszországban. Néhány év ügyvédbojtárkodás után 1897-ben Vas vármegye szolgálatába lépett és a társadalmi, kulturális, valamint jótékony egyesületek munkájában is jelentős szerepet vállalt.
Árvaszéki jegyzőként kapta az 1899-ben megalakult Vasvármegye Kultúregyesületétől a szombathelyi könyvtárigazgatói megbízatást. A korszerű könyvtári munka érdekében számos intézményt (Kolozsvár, Arad, Szeged, Szabadka, Debrecen, Bp.) látogatott meg. A szerzett tapasztalatok alapján javasolta az állomány csoportosítását, név-, szak- és helyrajzi címtár összeállítását. 1906-ban mondott le.

A különböző vidéki lapok hasábjain élénk publicisztikai tevékenységet fejtett ki: gyakran értekezett szociális kérdésekről, de több szépirodalmi munkája is megjelent. Magyarországon az elsők egyikeként foglalkozott önálló kötetben a feminizmus kérdéskörével. Korszerű (sőt korát megelőző) felfogását bizonyítja a kötet ars poeticájának tekinthető idézet: „az eszme hódító erejét, terjedését nem akadályozhatják meg azokkal az ismeretes, megunt frázisokkal, hogy tudniillik a nő nem való a közpályára, maradjon meg a természet rendelése szerint való hivatása körében, a családban, legyen anya, feleség, dajka, cseléd, rabszolga, maradjon meg régi, alárendelt szerepében – vagy feministaellenes, szép költői frázissal élve: fönséges rendeltetése mellett, mert ha beleszól a közdolgokba, ha szerepel a fórumon, a hivatalokban, az állami és társadalmi életben vezető pozícióra jut, hát akkor vége a családi életnek, a nőiességnek – a világnak. Ezeken a »magyar« frázisokon már, hála Isten, túlvagyunk.”

A húszas évek közepén Vas vármegye árvaszéki elnökeként dolgozott. 1926-ban nem hivatalos jelöltként az Egységes Párt színeiben nyerte el a mandátumot Szombathy Kálmán ellenében. A képviselőházban a könyvtári és múzeumi, továbbá a közjogi és társadalompolitikai bizottság tagja lett. Beszédei során többször fellépett a hadigondozás törvényi rendezése érdekében, sürgette II. Rákóczi Ferenc rodostói lakóházának helyreállítását, a hadikölcsönök valorizálását és ünnepi szónoklatokban emlékezett meg - többek között - Ady Endréről, Gyóni Gézáról, Jókai Mórról és Kisfaludy Károlyról. 1931 nyarán a kemenesaljai választópolgárok újra bizalmukról biztosították: egységespárti jelöltként 9650 szavazatot gyűjtött be a független, de keresztény gazdasági párthoz közel álló, 7631 voksig jutó Ormándy Jánossal szemben. A megerősítést követően Bethlen István lemondása után visszavonult a politikai élettől.

Főbb művei:
Ifjúságom. Bp. 1902. 232 p.
A kivándorlók és egyéb elbeszélések. Szhely, 1907. 136 p.
A feminizmus Magyarországon. Szhely, 1911. 163 p.

Irodalom:
Magyar politikai lexikon : magyar politikusok : 1914-1929. Bp. 1929. 511 p.
Tímár István: Az 1931. évi országgyűlési választások a helyi sajtó tükrében. In: Vsz, 1990. 1. sz. pp. 95-107.
Baráthné Molnár Mónika: Évfordulók 2000-ben a Berzsenyi Könyvtár életében, rövid kitekintés Jánossy Gábor életútjára. In: A Vas Megyei Könyvtárak Értesítője, 2000. 2. sz. pp. 31-34.

N. T.