Böröcz Sándor

BÖRÖCZ SÁNDOR

(Borgáta, 1913. március 16. - Kapuvár, 2006. december 25.)

evangélikus lelkész, emlékiratíró

Egyszerű, mélyen hívő, evangélikus, paraszti családból származott. Elemi iskoláit szülőfalujában végezte. Képességeire a falu tanítója, és a kissomlyói lelkész együtt figyeltek fel. Középiskolába a híres soproni evangélikus líceumba járt. Tanító vagy lelkész akart lenni. Életprogramját fiatalon a következőkben fogalmazta meg: „… paraszti fajtámat akarom majd tanítani, nevelni, emelni.” Teológiai tanulmányait 1937 nyarán fejezte be Sopronban, 1938 szeptemberében szentelték lelkésszé. Ezt követően ún. „száraz-káplán” volt Kissomlyón, ahová Borgáta is tartozott. Segédlelkészi éveit kilenc gyülekezetben töltötte, munkálkodását mély szociális érzék jellemezte. 1943 februárjában házasodott meg Vadosfán: felesége az ottani születésű Szentgyörgyi Horváth Ida lett. Pár nappal később kerültek Körmendre a Vasi Egyházmegyei Misszió-ba, ahol egy hatalmas szórványban, több mint 30 falu evangélikusait gondozta. Keresztyénség és magyarság szoros egymásmellettiségét vallva végezte munkáját az egyre nehezebbé váló politikai és egyházi légkörben.

1948. augusztus 19-én tartóztatták le. Az ateizmus és a növekvő embertelenség elleni megszólalásai, menekülő személy határon át történő átsegítése ürügyén, személyét a „kopjások” elleni perben használták fel. Magyarországi, ausztriai, ukrajnai börtönökben raboskodott, ukrán bíróság ítélte 1949. február 24-én száz évre. Ebből hat és fél évet töltött a szibériai Vorkután szénbányában dolgozva. Az itthon maradt család is két részre szakadt, felesége fizikai bántalmazást, megaláztatásokat szenvedett, gyermekeiket egy evangélikus árvaház fogadta be. 1955-ben került vissza Magyarországra. Jászberényben, majd Budapesten raboskodott, és az 1956-os események kapcsán szabadult. Az evangélikus egyház „régi-új” vezetője Ordass Lajos kenyeret és menedéket adtak neki. Hitoktató illetve árvaházi lelkészként szolgált Szarvason. A Káldy Zoltán püspökségével kezdődő újabb korszakban nem tartottak igényt szolgálatára. Ettől kezdve életét egy kettős passió szorításában élte, világi és egyházi részről jobb esetben közönyt, rosszabb esetben megvetést és üldöztetést szenvedett. Felesége szülőfaluja fogadta be, itt építettek házat, és kezdték el közös életüket az addig árvaházban illetve egy református lelkészházaspárnál nevelődő két leánygyermekükkel együtt 1959-ben. Itt írta meg a hatvanas években a Kiáltás a mélyből című önéletrajzi regényét. A kötetet rendszerváltás után az Ordass Lajos Baráti Kör adta ki 1993-ban, majd azt követően még négyszer. Mind világi, mind egyházi rehabilitációban részesült. Könyve hatalmas siker lett, itthon és külföldön élő sorstársai majdnem minden világrészbe elvitték hírét. Hazája és egyháza is visszafogadta. Élete végén szinte az egész országban szolgálhatott, úgy egyházi, mint világi környezetben. Az egyház és világ iránti érdeklődése mindvégig megmaradt. Sokat publikált, elsősorban az Evangélikus Élet, a Kisalföld és Vas Népe című újságokban jelentek meg aktuális témákhoz köthető rövid megszólalásai. 95 éves korában hunyt el, sírja feleségével együtt Vadosfán van. E falu evangélikus templomában illetve szülőfalujában emléktáblák őrzik nevét.

Műve:

Böröcz Sándor: Kiáltás a mélyből. Budapest, Ordass Lajos Baráti Kör. 1993. 363 p.

Irodalom:

Szibériai passió [videodok.] : Böröcz Sándor evangélikus lelkész portréja . Budapest : Duna TV, 2001.

Rác Dénes: Böröcz Sándor életrajza. = Keresztyén Igazság. OLBK folyóirata. Új folyam 73.sz. 2007.TAVASZ. pp. 25-26.

dr. Böröcz Enikő: Igehirdetés Böröcz Sándor és Böröcz Sándorné Szentgyörgyi Horváth Ida búcsúztatásán. = Keresztyén Igazság. OLBK folyóirata. Új folyam 73.sz. 2007. TAVASZ. pp. 25-29.

Rőzse István: Böröcz Sándor 1913-2006. Nekrológ.= Evangélikus Naptár 2009. Magyaror-szági Evangélikus Egyház Luther Kiadója. pp. 211-212.

Dr. Böröcz Enikő

Módosítás: (2011. Szeptember 29. Csütörtök, 10:00)