A nem látványos dolgok fontossága

Keze nyomát őrizni fogja a könyvtár állománya

Dörnyei Lászlóné Király Márta, a celldömölki Kresznerics Ferenc könyvtár feldolgozó könyvtárosa közel négy évtizednyi szolgálat után 2002 végén nyugdíjba vonult. Az alábbi beszélgetés felidézi az életút legfontosabb állomásait, a könyvtárosi lét sokoldalúságát. A beszélgetőtársak két évtizede egymás kollégái, ezért szerepel tegeződés az interjú szóhasználatában.

- A családból nem egyedüliként lettél könyvtáros, hiszen nővéred is éppen ebben az időszakban lesz nyugdíjas, aki a főiskola könyvtárának volt hosszú ideig vezetője. Honnan ered családotokban ez a „királyi” pályaorientáció?

- Szüleink egyszerű emberek voltak, akiknek becsületes, szorgalmas, munkával töltött életéből soha nem hiányzott az olvasás, a könyv szeretete. Olvasó emberek voltak, s a személyes példa ránk is hatott. Nővérem pályaválasztása biztosan hatott rám. Ő egyetemista lett és 1958-ban az ELTE magyar-könyvtár szakos hallgatójaként kezdte felsőfokú tanulmányait. Kötelező olvasmányainak egy részét a szombathelyi könyvtárakból kölcsönöztem számára.

- Lakásunkhoz közel, a vasúttal szemben volt az Építők Művelődési Otthona, amely – mai ismereteim szerint – területi feladatokat is ellátó könyvtárként működött. Benke Éva volt a könyvtáros, aki akkor kezdte a pályáját. Gyakori látogatóként személyes kapcsolatba kerültünk és bevont a munkába is: először csak a polcra osztottam vissza a könyveket, majd a leltározásba is besegíthettem. Humán érdeklődésem révén pedagógusnak készültem. Ebben nagy szerepe volt gimnáziumi magyartanáromnak, Farkas Miklósnénak, aki egyúttal osztályfőnököm is volt a Savaria Gimnáziumban és nővéremet is tanította. Megtudtam, hogy Szombathelyen pár éve népművelő-könyvtáros képzés indult. Mivel szüleim akkor már nyugdíj előtt álltak, úgy döntöttem, hogy itthon tanulok tovább népművelő-könyvtárosnak, így szüleim mellett maradhatok.

- Kik voltak azok a tanár egyéniségek, akik meghatározóakká váltak a képzés során?

Örömmel fedeztem fel Benke Évát, aki csoportvezető tanárom lett, s az általa vezetett irodalmi színpadnak is tagja lettem. Kiss Gyula személyisége és művelődéstörténeti stúdiumai meghatározó jelentőségűek voltak. Gróf Ervin címleírást és osztályozást oktatott, Káldi János könyvismeretre tanított bennünket. Kuntár Lajos és Takács Miklós órái szintén emlékezetesek számomra. Be kell vallanom, hogy valójában végig népművelői pályára készültem. Érdekességként említem, hogy a Berzsenyi Dániel Megyei Könyvtárhoz tartozva két nyáron át strandkönyvtáros voltam Szombathelyen. Rossz idő esetén könyvtártechnikusi, zömében könyvrakodási feladatokat láttam el a megyei könyvtárban. Ekkor sikerült elég jól megismernem az állományt, kollégáim pedig felelősségérzetre szoktattak: a nem látványos dolgok fontosságára.

- Új idők szelei fújnak: ma már szinte kikopott a gyakorlatból és ódivatúvá vált, hogy a könyvek állandó kézbevételével fizikailag is birtokba vegyük a művet és apparátusát, nem csak számítógépes katalógusok bináris kódjain keresztül. A diploma megszerzése után hol kezdted el a pályádat?

- Utolsó féléves voltam, amikor Takács Miklós könyvtárigazgató szólt, hogy Gencsapátiba 6 órás könyvtárost keresnek 1060 forintos bérrel, ami mellett a kötelezően előírt népművelési gyakorlatomat is el tudnám látni. Éltem a lehetőséggel, de magamra maradva mindent nekem kellett volna intéznem. A megyei könyvtár módszertanosainál azonban helyet kaptam és a gencsapáti katalógus építését délelőttönként a feldolgozókkal konzultálva végeztem. Egyéniségük, szakmai hozzáállásuk alapján példaképemmé vált Krajevszky Gizella, Bánó Zsuzsa, Dénes Pálné, Dalmi Kálmánné. Délutánonként indultam a gencsapáti könyvtárba, ahol közben moziüzem-vezetéssel is megbíztak. Nagyon sok hétvégét töltöttem el rendezvényekkel, vetítésekkel a faluban.

- Személyes tapasztalatom alig van arról a korról, de a könyvtárügynek és a mozinak nagy közönsége volt, szinte akkor élte aranykorát Magyarországon.

- Valóban így volt és rengeteg személyes élményem kötődik ehhez az időszakhoz: sikerült irodalmi színpadot létrehoznom és jól működő ifjúsági klubot kialakítani. 1967-ben államvizsgáztam. „Vas megye könyvtárhálózatának fejlődése a sajtó tükrében” címmel készítettem el szakdolgozatomat, amelynek során az összegyűjtött nagy anyag feldolgozásának módszertani kérdéseiben nővérem és sógorom sokat segített. Gencsapátiban jól éreztem magam, de közel két év után búcsút vettem a településtől, mert megismerkedtem későbbi férjemmel, aki magyar-orosz szakos tanár volt. 1968 tavaszán Celldömölkön járási úttörőtitkári állást kapott, három év múlva pedig az Eötvös Loránd Általános Iskola magyar tanára lett. Jelenleg is ott tanít.

- Én az alsósági művelődési otthon és könyvtár tiszteletdíjas vezetőjeként kaptam állást 1968 szeptemberétől. Ekkor már a járási könyvtárhoz közel kerültem, hiszen fiókkönyvtárként működött az intézmény. A sors kegye itt is közrejátszott: Schandl Katalin volt akkor a feldolgozó könyvtáros, aki jelezte, hogy férjhez megy, ezért elköltözik Celldömölkről. Káldos Gyula számomra ajánlotta fel az álláslehetőséget, amivel örömmel éltem. 1968. november 1-től lettem főfoglalkozású könyvtáros: feldolgozó és olvasó-szolgálatos munkakört töltöttem be. Kevesen voltunk, ezért mindegyikünk belekóstolt szinte valamennyi munkaterületbe. Ekkor tudatosodott igazán bennem, hogy a feldolgozó könyvtárosnak az olvasószolgálati és a tájékoztató munkát kell segítenie, hiszen ez az alapja a könyvtáros és az olvasó tájékozódásának. 1969-ben született meg Balázs fiúnk, aki mára önálló családot alapított, és szociális munkásként dolgozik a benne mindig is meglévő segítő, jobbító szándéka szerint.

- A gyesről való visszatérésed a mai, új épületbe költözéssel lehetett nagyjából egyidőben.

Egy picit előbb jöttem vissza dolgozni, de nagy változást hozott a Kemenesaljai Művelődési Központ 1972 augusztusában történt átadása mindennapjainkban, hiszen a megnövekedett lehetőségek mellett például jobban elkülönültek az egyes munkakörök. A hetvenes évek közepétől a helyismereti könyvtárosi tevékenységgel, sajtófigyeléssel gazdagodott a szűkebben vett munkaköröm. A szabványok megjelenése és a mindig újabb dokumentumtípusok feltűnése, az analitikus feltárás igénye, a katalógusok integrált szerkesztése állandó képzést/önképzést igényelt ahhoz, hogy a változó környezethez alkalmazkodni tudjak. Szerettem volna az egyetemi végzettséget is megszerezni, de több kollégám is ekkor tanult és a döntéshozók úgy vélték, hogy a munkakörömhöz sem szükséges az egyetemi diploma… Eléggé elkeseredtem, majd úgy döntöttem, hogy elvégzem a magyar kiegészítő szakot Szombathelyen és elmegyek tanítani. Végül mindent mérlegre téve, az évtizedes munkát nem akartam félbehagyni, mert mindig értékként emlegették szakmai körökben is a következetességet. Látszott a könyvtárunkban, hogy egy ember keze nyomán épült a katalógusok rendszere.

- A sok feladatot kézzel kellett elvégezni, később a Robotron írógép már forradalmi újításnak számított. Fontosnak tartom a „tanítva tanulás” jelentőségét, hiszen nagyon sok főiskolás volt gyakorlaton nálunk, akikkel meg kellett értetni a feldolgozó folyamatok gyakorlati fontosságát. Talán többségükkel sikerült megszerettetni a könyvtárosi pályát a feldolgozó munka szépségének bemutatásával. Az utolsó évtizedben megjelent a számítógép a feldolgozó munkában. Bevallom, eleinte idegenkedtem tőle, de beláttam a hasznosságát. Ma már tudom, hogy egyszer majd megszűnnek a cédulakatalógusok.

- Szerintem csak átalakulnak, hiszen kizárólag ugyanazok az adatok lesznek hozzáférhetők, amik a cédulákon is fel lettek tárva… Tanulmányaidra visszatérve: a magyar szaknak a népművelőivel együtt később a könyvtári pályán is komoly hasznát vetted.

- Az író-olvasó találkozók törzsközönségéből kollégáimmal a nyolcvanas évek második felére sikerült egy olyan magot kialakítanunk, amelyre alapozva létrejöhetett a Berzsenyi Dániel Irodalmi és Művészeti Társaság helyi csoportja, a Kemenesaljai Berzsenyi Asztaltársaság, amelynek képviseletében az országos elnökség tagja lehettem. Ebben a munkában mindig számíthattam a könyvtár igazgatónőjére, aki bámulatos energiával és igényességgel vetette magát az egyre újabb feladatokba. A kilencvenes évek elejétől a férjemmel együtt aktívan részt vettünk a Kresznerics Ferenc Országos Anyanyelvi Verseny megszervezésében és lebonyolításában. Örülök annak, hogy részese lehettem az „Év könyvtára” cím 2001-es elnyerésének.

- Fiatalos nyugdíjasként mik a terveid?

- Boldog lennék, ha nyugodt légkörben élhetnénk továbbra is. Munkatársaimtól a nyugdíjas-búcsúztatóra kaptam az illusztrációként szereplő ex librist, ami nagyon meghatott: mindig emlékeztetni fog az itt eltöltött évtizedekre. Naptáramban mindig helyet kapnak ezután is a könyvtári rendezvények.

- Szeretném, ha minél több időt tudnék fordítani az olvasásra, unokáimra. Biztos háttér szeretnék maradni családom számára. Ság hegyi birtokunkon is van mindig tennivaló. Oda kerékpárral járunk - remélem még sokáig.

- Szívesen hallgatok zenét, és szeretek szőni. Szabadidőm növekedésével egyelőre csak álmokat szövök arról, hogy zenehallgatás közben szép szőnyegeket készítek.

- Vas megye könyvtáros társadalma nevében boldog nyugdíjas éveket kívánok!

Németh Tibor

Megjelent: Vas Megyei Könyvtárosok Értesítője. 2002. 2-3. sz. p. 48-51.