PORKOLÁB MIHÁLY (Boba, 1857 – Celldömölk, 1929)
Címlap
BERZSENYI-JANOSITS MIKLÓS
(Fiume, 1899. december 14. - Celldömölk, 1990. április 27.)
építőmérnök
Anyja Berzsenyi Margit, apja Janosits József építőmérnök. 1914-ben a nagyapa kezdeményezésére Ferenc József a családnak és törvényes leszármazottainak az egyházasberzsenyi előnevet, a Berzsenyi-Janosits kettős családnév és a Berzsenyi címer használatát engedélyezte. Az elemi iskola első három évét Fiumében magyar-olasz kétnyelvű állami iskolában járta ki. Építőmérnök édesapját, aki az államépítészeti hivatalnál dolgozott, gyakran helyezték át különböző munkák elvégzésére, így a gimnáziumot is több helyen Szombathelyen, Komáromban a bencéseknél, valamint Budapesten a Ferenc József Intézetben végezte. Az uralkodó halálakor, mint a nevét viselő intézet felsős tanulója díszöltönyben vett részt az uralkodó temetésén és közelről szemlélhette a szertartást.
1917-től katonai szolgálat következett. A háború végén beiratkozott a Műegyetem mérnöki szakára és 1923-ban építőmérnöki oklevelet szerzett. Két évig maradt az egyetemen, a vízépítési tanszék tanársegédjeként. Vakációinak nagyobb részét Celldömölkön, a nagyszülőknél töltötte. A család Berzsenyi és Károlyi ági birtokai Kemenesmagasiban, Kemeneshőgyészben és Magyargencsen voltak bérben. Édesapjuk halála után édesanyjuk és Berzsenyi Dezső nagyapa celldömölki ügyvéd úgy határoztak, hogy a két gyermek, Miklós és László vegyék át a gazdálkodás irányítását, előtte pedig végezzék el Óváron az akadémiát.
Az iskola elvégzése és az egy éves gyakornoki év után azonban - bár a gazdálkodásra felkészült - Berzsenyi Miklós Celldömölkön Kirchner Elek, a Marcalvölgyi Víztársulat igazgató főmérnöke alkalmazásába került, ahol a mérnöki munka minden ágát gyakorolhatta a tervezéstől a kivitelezésig. Megszerezte az építőmesteri képesítést és tagja lett a Mérnöki Kamarának. 1929 és 1939 közötti munkáinak nagy részét a hitelező pénzintézetek megbízásából a nagyobb birtokok parcellázása képezte Vas, Veszprém, Zala és Somogy megyékben. Önálló irodát nyitott, majd 1938-ban családot alapított. Több középület, családi ház, út, híd tervezése és számos mederrendezés fűződik nevéhez. Többek között az evangélikus iskola (Rákóczi u.), adóhivatal (Széchenyi u. 20.), a sportpálya a lelátóval, a főtéri patika, az ifjúsági egylet székháza (Baross u. óvoda), evangélikus templom Tokorcson, a Trianoni emlékmű építése, a Mágorta, Kódó, Cinca lecsapolás, a Marcal-szabályozás és a Marcal zsilip Kamondnál stb.
Lázár Jenő bányaigazgató felkérésére 1940-45 között a sági bazaltbánya üzemmérnöke volt. Az 1945-ös földosztás mérnöki munkáit végezte Vas megyében. 1949-ben a Kőbánya Nemzeti Vállalat vette át a sági bányát. A Kőbánya Trösztnél dolgozott előbb Tapolcán, majd Uzsabányán, ahol a beruházási osztályt vezette - innen ment nyugdíjba 1971-ben. Több kavicsbánya műszaki vezetőjeként túl a nyolcvanas évein hagyta abba a mérnöki munkát. 1988-ban egykori egyetemén vasoklevelét vehette át. 1946-1988 között a celldömölki evangélikus gyülekezet, 20 éven keresztül pedig a Vasi Egyházmegyének is felügyelőjeként szolgált. Tagja és aktív résztvevője volt a celldömölki honismereti munkaközösségnek.
Irodalom:
Berzsenyi J. Miklós A sághegyi bazaltbánya leírása és története a technológia ismertetésével. Celldömölk, 1975. 20, [2] lev.
Dala József: Vasdiplomás mérnök Berzsenyi-ágon. In: Vas Népe, 1988. 238. sz. p. 5.
Káldos Gyula : Vasdiplomás életpálya. In: Új Kemenesalja, 1990. 2. sz. p. 6.
K. Gy.
BODA DEZSŐ
(Vönöck, 1863. május 9. - Máriabesnyő, 1918. június 22.)
Budapest rendőrfőkapitánya (1906 – 1917)
A földbirtokos családból származó fiatalember 19 éves korában, 1882-ben kezdte pályafutását a rendőrségnél. 1887-ben szerzett a budapesti tudományegyetemen államtudományi doktorátust. Néhány évi szolgálat után kapitány lett, majd a budapesti V. kerületi kapitányság vezetője. 1902-től a főkapitányság közigazgatási osztályát vezetve 1904-ben rendőrtanácsossá nevezték ki. 1906 elején már főkapitányhelyettes, majd páratlanul rövid időn belül, március 3-án a fővárosi rendőrség főkapitánya lett. Ő volt a főváros első főkapitánya, aki a ranglétra legalsó lépcsőjéről indulva foglalhatta el a főkapitányi széket. Képességeinek elismeréseként az ún. darabont-kormány bukása után a király és az új kormány is kiállt mellette, sőt Andrássy Gyula belügyminiszter saját állását is Boda Dezső személyének maradásához kötötte.
Az erőskezű és kitűnő diplomáciai érzékkel rendelkező Boda Dezső 11 évi vezetése alatt felállíttatta az országos bűnügyi nyilvántartó hivatalt és nevéhez kötődik a gyermekrendőrség létrehozása is. Javított a rendőri köztisztviselők fizetési helyzetén, és az egyes fizetési osztályokat a korábbinál arányosabbá tette, továbbá rendezte az erkölcsrendészettel kapcsolatos kérdéseket, valamint a rendőrorvosok fizetését. Szabályozta a rendőri gépkocsihasználatot és 1908-ban megalapította a testület bűnügyi múzeumát. A jó megjelenésű Boda Dezső irányítása idején, 1909-ben új egyenruhát kapott a testület, amely szakmai szempontból is nagyot fejlődött ebben az időszakban. Az alapvető reformok és újítások révén az ő időszakában érte el a budapesti államrendőrség a nyugat-európai színvonalat. A kriminalizálódó Budapesten jelentősen emelkedett a nyomozások eredményessége: 1907-ben 15094, az utolsó békeévben, 1913-ban pedig már 30806 eredményesen befejezett nyomozást hajtottak végre a testületben.
1912. május 23-án, a híres “vérvörös csütörtökön” részt vett azon a rendkívüli minisztertanácsi ülésen, amelyen az erőszakos fellépésről határoztak a százezres tömeg ellenében. Az utcai harcoknak két halottja és 186 sebesültje lett, akik közül 56 fő életveszélyesen sérült meg. Ebben az esztendőben nem múlt el hónap anélkül, hogy ne folyt volna vér a pesti utcán. A társadalmi feszültségek gyakorta vezettek tüntetésekhez és a hamarosan kitörő első világháború időszaka sem segítette elő a rend és a biztonság megerősödését.
Tisza István kormányának bukásával Boda főkapitányi széke is erősen megingott, és az 1917. június 27-i tüntetésen előfordult zavargások és rendőri túlkapások miatt Ugron belügyminiszter az események másnapján felmentette állásából. A három és fél évtizedig a rendőri testületet szolgáló Boda Dezső egy évvel sem élte túl leváltását...
Irodalom:
Pintér István : Rendnek muszáj lenni... Bp. 1973. 291 p.
A fővárosi rendőrség története (1914-ig). Bp. 1995. 578 p.
N. T.
BOROSS MIHÁLY (Kiscell, 1877. december 30. – 1944?)
író, újságíró, mérnök
névváltozat: Boros Miksa
Boross Mihály 1903-ban szerzett mérnöki oklevelet a budapesti egyetemen. Egyetemi hallgató korában aktívan sportolt: atlétikával és labdarúgással is foglalkozott. 1903-tól 1907-ig a MÁV vidéki alkalmazottjaként dolgozott, de már az érettségi után, 1896-tól kezdve publikált folyamatosan különböző helyi lapokban, 1897-től pedig rendszeresen a Budapesti Naplóban. 1907-től 1918-ig a Budapest c. lap belső munkatársa volt. 1923-tól az Esti Kurír számára – melynek alapító főmunkatársa volt – írt színikritikákat. A Kerékpáros Szövetség elnöki tisztére is megválasztották.
Elbeszéléseket, verseket, színdarabokat, filmforgatókönyveket és főként fantasztikus regényeket írt. Egyes regényeiben utópisztikus keretek köré ágyazva a korabeli munkásmegmozdulásokat, a kommunista mozgalmakat mutatta be. Több színdarabját is játszották fővárosi színházak. Balogh Béla két filmjéhez (Veszélyben a pokol, 1921; Lavina, 1922) írt forgatókönyvet. Szerkesztette az Aero és a Műszaki Vílághírek c. szaklapokat, munkatársa volt a Tolnai Világlexikonának és az Erődi-Schöpflin-féle Magyar színművészeti lexikonnak is (Budapest, 1929-1930). 1944-ben eltűnt.
Művei:
Homályban. Versek; Bp., 1900.
A tennis : pályaépítés, játéktechnika. Bp., 1910.
A kék hattyú 1-2. Regény; Bp., 1914-15.
Noé barlangja. Regény; Bp., 1915.
A harmadik testamentum. Regény; Bp. 1918.
Az álom természetrajza, jelentősége és magyarázata. Bp., 1923.
Az ész sztrájkja. Fantasztikus regény; Bp., 1929.
A bűvös szoknya. Rregény; Bp., 1935.
Jorio könyve a horoszkópkészítésről. Bp., 1936.
A kanálosi ház : Regény Kisfaludy Károlyról. Bp., 1938.
Gy. G.
CSAPÓ JENŐ (Kiscell, 1875 – Budapest, 1954. február 21.)
festőművész
Tanulmányait Bécsben Kreydernél kezdte, azután Párizsban a Julien-akadémián Bougerea és Lefévre tanítványa volt. Hazatérését követően Budapesten telepedett le. Az 1900. évi párizsi kiállításon hozzájárult a Palais d'Industrie művészeti díszítéséhez. 1911-től több magyarországi nagyvárosban is rendezett gyűjteményes kiállítást. 1914. tavaszán a Műcsarnokban is kiállított. Tartott kiállítást a Nemzeti Szalonban és a Művészházban is. 1926-27-ben bejárta Nyugat-Európát, és főképpen Németországban több gyűjteményes tárlaton vett részt. Főleg naturalista jellegű tájképeket és csendéleteket festett.
Gy. G.