HORVÁTH ELEK (Csönge, 1822. január 12. – Sopron, 1876. február 19.)
ügyvéd, történész, országgyűlési képviselő
Gazdag evangélikus földbirtokos családban született: apja Horváth Mihály, anyja Pálffy Zsuzsanna. Keresztelését Horváth Zsigmond, a tudós csöngei lelkész végezte. A kor sok más nemesi származású ifjához hasonlóan – iskoláit Sopronban, Pápán és Pozsonyban elvégezvén – jogi pályára lépett. Históriai vonzódása már fiatal korában megnyilvánult. 1841-ben, mindössze 19 évesen. Ő "mutatta meg nékem az első oklevelet 1264. évből Eszterházán, atyám családi iratai között" – jegyezte fel róla a majdani Dunántúli Történetkedvelők Társulatának egyik fő szervezőegyénisége, Nagy Imre. Országgyűlési ifjúként az 1843-44. évi diétán egy esti fáklyás felvonulás alkalmával nagy visszhangot kiváltó szónoklattal üdvözölte Perczel Mór és Szemere Bertalan képviselőket. A beszéd nemzeti egységet szorgalmazó kitételeiért eltávolították Pozsonyból. Ügyvédi diplomáját megszerezvén, 1846-tól a kemenesaljai járás esküdtjévé választották. 1848 májusától a forradalmi megyei Képviseleti Bizottság tagja, majd júniustól önkéntesként a Vidos József vezette Vas megyei mozgó nemzetőrezredben küzdött a Dráva védelmében. November elsejétől a 44. honvédzászlóalj századosa, utóbb hosszabb időszakon keresztül ideiglenes parancsnoka lett. A kápolnai ütközettől kezdve Nagy Sándor hadtestében részt vett annak minden csatájában a szabadságharc végéig. Családi zászlaja alatt küzdött az ütközetekben, amelyet a legyőzetés után derekára csavarva sikerült hazamentenie. (A szabadságharcos ereklyét németországi leszármazottak őrzik.) A világosi fegyverletételt követően kényszersorozták és Ausztriában az Erhg. Ludwig. 8. számú morva ezredben szolgált 1855-ös hazaengedéséig.
Ebben az esztendőben kötött házasságot Koczor Etelkával, és néhány évig elsősorban a gazdálkodással törődött. Csak később, a politikai enyhülés kezdetével tért vissza a megyei közéletbe. 1860 végén a megyei bizottság tagjává, majd ezt követően a kiscelli választókerület országgyűlési képviselőjévé választották. Horváth Elek hű maradt 1848 eszméihez: erre utal, hogy amikor 1861. június 5-én a képviselőház az uralkodóhoz intézendő felirat vagy határozat kérdésében döntött, ő nem-mel, azaz a határozat mellett voksolt. Közben történeti érdeklődése mindvégig fennmaradt, és 1863. december 27-én alapító tagja lett a Dunántúli Történetkedvelők Társulatának. Kezdeményező-készségét bizonyította, hogy második találkozójuk helyszínéül csöngei birtokát javasolta. A történészek első vándorgyűlésére február 7-től 10-ig került sor a következő esztendőben. A rendezvény gazdag tematikájú előadásai sorában a házigazda régi magyar orvos-szerekről értekezett. Horváth Elek találta meg 1866-ban Felsőbüki Nagy Sándor sitkei levéltárában Martonfalvay Imre naplótöredékét és emlékiratát. Az 1867-ben létrejött Magyar Történelmi Társulatnak nem csupán alapító tagja volt, hanem az elnökség 40 tagú választmányában is helyet kapott, többek közt Eötvös József, Szilágyi Sándor és Toldy Ferenc mellett. Nem lankadó közéleti aktivitását bizonyítja, hogy három alkalommal (1865-ben, 1869-ben és 1872-ben) megújították képviselői mandátumát és jelentős szerepet vitt a Vas megyei Honvédegylet munkájában is. Kiscell fejlődését politikusi minőségében lobbizásával döntően előmozdította. A "Kemenesalja" című hetilap róla emlékezve írta: "Elvitathatatlan érdemei vannak a vasutak s különösen a celldömölki állomás idevaló építésében". Az ő képviselői időszakához fűződött az egységes kiscelli járás létrejötte a korábbi alsó- és felsőkemenesi, valamint kiscelli szolgabírói járásokból. Az egyesítés jelentőségére utal a korabeli kortesnóta-töredék: "Összeolvadt Alsó, Felső-Kemenes, / Büszke lehet mind a polgár, mind a nemes..." Celldömölkön utcanév őrzi az első alkotmányosan megválasztott parlamenti képviselő, Horváth Elek emlékét. A polgármesteri hivatal épületének falán elhelyezett emléktábláját 2004. március 15-én avatták fel.
Irodalom:
Tilcsik György: Egy Vas megyei ifjú nevezetes szereplése. Feljegyzések az 1843/44. évi országgyűlés idejéből. In: Vas Népe, 1984. 236. sz. pp. 4-5.
Németh Tibor: Történészek vándorgyűlése Csöngén. In: Vas Népe, 1989. 30. sz. p. 5.
Somogyi Lilla: Horváth Elek. Kézirat. [Celldömölk,], 1998. 8 lev.
N.T.
Módosítás: (2011. Június 21. Kedd, 09:04)