MENDE BÓDOG (Jánosháza, 1848. február 8. – Budapest, 1927. június 8.)

újságíró

Álnév: Ego, Erdei Bódog, Tamás, Mebo, Üllő, Villi


Középiskoláit Pápán végezte. Ezt követően Budapesten és Bécsben bölcsészeti és orvostudományi tanulmányokat folytatott. 1868-tól foglalkozott újságírással. Az 1869-ben indult Ellenőrbe írt tárcákat és színikritikákat, egyúttal a nagyváradi Bihar című lapnak és a Debrecennek is egyaránt fővárosi tudósítója volt. 1870-ben a negyvennyolcas szellemű Magyar Újság szerkesztőségének tagja lett, amelybe főként vezércikket és tárcákat írt. Egy bankkérdéssel kapcsolatos cikke miatt párbajt vívott báró Kaas Ivorral. 1872 és 1874 között Erdei Bódog álnéven szerkesztette a Simonyi Ernő által kiadott Szombati Lapokat. 1875 és 1880 között a Független Hírlap című lap (alapító) szerkesztőjeként dolgozott. Egyidejűleg, 1875 és 1876-ban az Egyetértés számára írt vasárnapi tárcákat, más lapokban (Hunnia, Családi Kör stb.) főként társadalmi tematikájú cikkekkel jelentkezett. 1878-ban a szentlőrinczi kerület (Baranya megye) függetlenségi programmal országgyűlési képviselőnek is megválasztotta; a képviselőházban általában pénzügyi kérdésekben szólalt fel. 1881-ben megszüntette napilapját és visszavonult a politikai életből. Ezután főleg közgazdasági kérdésekkel foglalkozott és Magyar Nemzetgazda címmel hetilapot indított. A kereskedelemügyi miniszter megbízásából ő vezette az 1896. évi millenniumi kiállítás kereskedelem-, pénz- és hitelügyi csoportjának szervezési munkálatait. Érdemei elismeréséül 1897. augusztus 17-én felsőgallói előnévvel nemességet kapott.

Főbb műve:

A kincses föld: Nemzetgazdaságtan mindenki számára.(Budapest: Grimm és Horovitz, 1878.)

Gy. G.