Mikolás Miklós (1923-2001)

mikolas miklosMIKOLÁS MIKLÓS
(Celldömölk, 1923. április 5. – Budapest, 2001. február 2.)

matematikus, tudománytörténész, egyetemi tanár, a matematikai tudományok doktora

Ősei - Léránt Ferenchez hasonlóan – francia hugenották voltak. Édesapja Mikolás Imre pedagógus, aki a soproni képző befejezése után első tanári állását a celldömölki polgári fiúiskolában kapta, ahol egészen 1930-ig tanított. Itt ismerkedett meg Gindly Olgával, a kemenesszentmártoni tanító legidősebb lányával, akivel 1921-ben keltek egybe. Édesanyja a csáfordi Tóth család leszármazottja volt és leánykori nevén 1917 és 1921 között számos verse jelent meg a Kemenesalja című lap hasábjain.

Édesapját Veszprémbe helyezték, így - testvérével, a későbbi Széchenyi-díjas Mikolás Tibor építészmérnökkel - a 8 osztályos gimnáziumot a veszprémi Piarista Gimnáziumban kezdte el. Amikor apját Nagymarosra helyezték, a váci piaristáknál folytatta tanulmányait és maturált. 1942-től kezdve az Eötvös Collegium tagjaként járt a Pázmány Péter Tudományegyetem matematika-fizika tanári szakára. Alapvizsgáit 1944 tavaszán, szakvizsgáit 1946 nyarán tette le kiváló eredménnyel.

Ezt követően az ELTE TTK Matematikai Intézetének oktatója volt. 1951-től adjunktusként dolgozott és szerezte meg 1955-ben a kandidátusi minősítést. Kutatói pályáját az analízis területén kezdte meg Fejér Lipót mellett, s később is ilyen tárgyú publikációival hívta fel magára a hazai és külföldi szakemberek figyelmét. 1957-től docensként oktatott, majd 1964-től a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Építőmérnöki Kar matematika tanszékén lett egyetemi tanár, 1992-től kutató professzor volt. 1964-től vendégprofesszor volt az amerikai, angol, francia, német, skandináv egyetemeken, 1989-ben Japánban és Ausztráliában. Nagydoktori disszertációját 1992-ben védte meg; a modern valós függvénytant tárgyaló könyve 1994-ben jelent meg angol nyelven az Akadémiai Kiadónál.

Kutatási területe a klasszikus és modern matematikai elemzés, számelmélet, alkalmazott matematikai statisztika, műszaki, demográfiai, biológiai, orvostudományi folyamatok matematikai modellezése, tudománytörténet. Több mint 100 cikk szerzője.
Nyitott volt a társadalmat széles körben foglalkoztató kérdésekre is: mind a Petőfi-sír kutatásával, mind a hazai demográfiai helyzettel kapcsolatban jelentek meg gyakran hivatkozott publikációi.

Főbb művei:

A komplex-rendű általánosított Weyl-integrálok és deriváltak egységes elméletéhez 1-3. rész. In: A Magyar Tudományos Akadémia Matematikai és Fizikai Osztályának közleményei. X. köt. Bp. 1960. pp. 59-92., 171-202., 319-340.
Valós függvénytan és ortogonális sorok. Bp. 1978. 393 p.
A gesztációs folyamatokra vonatkozó matematikai statisztikai vizsgálatok. I. (Magyarország, 1931-1978.) In: Demográfia, 1980. 2-3. sz. pp. 163-207.
A gesztációs folyamatokra vonatkozó matematikai statisztikai vizsgálatok. II. (Magyarország, 1931-1978.) In: Demográfia, 1981. 4. sz. pp. 434-523.
Újabb szempontok, eredmények és kérdések Petőfi-ügyben. (1991. január)

Németh Tibor