mega888 Kemenesaljai Művelődési Központ és Könyvtár KRESZNERICS FERENC KÖNYVTÁRA

Magasi Artúr Ernő (1903-1959)

magasi arturMAGASI ARTUR ERNŐ
(Kiscell, 1903. szeptember 28. - Budapest, 1959. június 10.)

bencés szerzetes, irodalomtörténész, költő, pedagógus
Álnév: Somogyi Ernő

Féléves korában - apja elhelyezésének következtében - elkerült szülőhelyéről. Bencés gimnáziumi tanulóként lépett a rendbe, s már 1919 októberében egyszerű fogadalmat tett. Ünnepélyes fogadalomtétele 1922-ben, áldozópappá szentelése pedig 1927. június 29-én történt. Ezután Győr, Pápa, Esztergom és Sopron bencés gimnáziumaiban tanított. Gimnazista diákok százait nevelte a dolgos életre, a szép meglátására, s legfőképp a szépirodalom élvezetére. Az ifjúság pallérozása volt igazi hivatása.

Verseinek első kötete "A Vígság szekerén" címmel győri tanársága idején 1928-ban, míg a második "A kristály és kaméleon" címen Pápán jelent meg 1932-ben. Költeményei a lélek mélyéről feltörő gondolatok és érzelmek igaz tolmácsolói. Ezerszínű álmok szólalnak meg lírai hangvételű dalaiban. Nem kevés versében elégikus hangulatot sugallva közelített az életük értelmét kereső, megnyugvásra vágyó széplelkekhez. Adta a receptet, a kezelés medicináját is: "Építsük meg az aranyhidat... egy-egy csavarral segítsük felnőni a szeretet hídját..." Sajnos az általa tervezett "aranyhíd" máig sem épült fel. Sok csavar kellene még hozzá!

Magasi mindennapjaira visszatérve azt látjuk, hogy tanári pályáján egy "ütközőbakos" kitérő is volt... 1939/40-ben egy esztendőt hitoktató segédlelkészként szülőhelyén, Celldömölkön töltött, ahol a köteles munkán kívül nagy erőbedobással kapcsolódott be a kulturális munkába. A Katolikus Legényegyletben hetenként tartott ún. legényesteken a magyar nyelv ékességeinek számító szólások kimeríthetetlen kincsesbányájából válogatta előadásainak anyagát, s az anyanyelv mellett a haza szeretetére is nevelt. Ittléte alatt volt a helyi búcsújárás 200 éves jubileuma. Ekkor írta a "Kiscellben Máriánál" című versét, amelyben a kérges kezű embereknek esdette az ég áldását, s a kegyelem tallérjait. Ráérzett arra is, hogy a celliekben munkált nem csak a kenyér, de a Szó és a Szép éhe is, ezért műkedvelő színjátszók közreműködésével színpadra állította Hevesi Sándor „Császár és komédiás” című drámáját. Remekeltek a szereplők, de a rendezőnek sem kellett szégyenkeznie.

A celldömölki év után 1940/41-től ismét tanárként dolgozott Pápán és Győrben. Az államosítás után két évig Pannonhalmán volt könyvtáros. 1950. október 31-én szentszéki engedéllyel laicizált, és utána Székesfehérváron tanított. 1959. június 10-én Csepreghy Ignác zuglói plébánosnál, volt tanítványánál vendégeskedett, amikor váratlanul elhunyt. Volt rendje temette el a budapesti Új Köztemetőben.

Főbb művei:
[Somogyi Ernő]: A vígság szekerén. Győr, 1928. 93 p.
Harsányi Lajos. Esztergom, 1933. 24 p.
A kristály és a kaméleon. Bp. 1932. 139 p.

Irodalom:
Hein Tádé: Magasi Artur. In: Vasi Szemle, 1936. 5-6. sz. pp. 346-364.
Horváth Lajos: Egy költőre emlékezünk: Dr. Magasi Artúr, Celldömölk szülötte. In: Új Kemenesalja, 1989. 4. sz. (szeptember) p. 4.

Horváth Lajos