Lancsics Bonifác

LANCSICS BONIFÁC (Szombathely, 1674. – Dömölk, 1737. április 25.)

bencés szerzetes, teológus, filozófus


A régi magyar család sarja Grazban logikát tanult, majd Nagyszombatban bölcseleti tanulmányokat folytatott. Ezután 1693-ban lépett Szent Benedek Rendjébe. Filozófiát már Pannonhalmán, teológiát pedig Nagyszombat egyetemén hallgatott. Hét évig tartott minőségi és magas színvonalú felkészülése. 1710. október 3-án szentelték pappá. Pályáját Pannonhalmán kezdte. Hitszónokként és ún. novíciusmesterként is kiválóan helytállt, de a gazdasági természetű ügyek magisztereként is jeleskedett. 1710 és 1714 között a somogyi tizedek beszedője; 1715-től pedig egy évtizeden át főmonostori perjel. Vaskos kéziratait négy kötetben őrzi a főmonostori levéltár. Szorgos és dolgos évek után került Dömölkre. A Géza fejedelem által Szent Márton hegyén ezer évvel ezelőtt letelepített bencések az Árpádok korában alapozták meg a dömölki apátságot, amely nem csak hiteles-, de búcsújáróhely is lett. Templomának gótikus ívei alá sereglettek a vidék Mária-tisztelői. A török dúlást követő balsorsos esztendők után, 1725-ben Sajghó Benedek főapát látogatott Dömölkre, ahol összeomlott kolostort, repedező falak által tartott, "alapos javítás után óhajtozó" templomot és gazdasági leromlottságot talált. Szemléje után Lancsics Bonifácot jószágkormányzónak küldte Dömölkre, aki az itt töltött évei alatt fellendítette az apátság gazdaságát, de a környék lelkipásztori gondozását is szívügyének tekintette. Azon dolgozott, hogy e hely egykori Mária-kegyhely jellegét valamilyen formában felújítsa. Megérkezése után nem sokkal, már 1725-ben Nagyboldogasszony napjára zarándoklatra hívta Kemenes-vidék papjait és híveit. Dömölki kormányzósága idején a régi apátság romjai között, a templompadláson lévő cellában lakott Csatay Jeromos apáttal és egy-két társával.

Lancsics pannonhalmi évei alatt is bizonyította Regnum Marianum-i honosságát. 1715 előtt írta a Magyarok Nagyasszonyának szinte minden magyar által mindmáig ismert legkedvesebb himnuszát, a 10 versszakból álló "Boldogasszony Anyánk…" kezdetű Mária-éneket, amely először rendtársának, Szoszna Demeternek kéziratos énekeskönyvében olvasható. A sokáig rejtve maradt szerző beazonosítását segítette, hogy a szöveg eredeti versszakainak kezdőbetűi összeolvasva a BONIFÁCIUS nevet mutatták. E lancsicsi vers –népénekké válva, szájról szájra szállva – szövegében is többször változott. 1793-ban Vácott már "nationalis cantio"-ként, azaz nemzeti énekként emlegették és hazánkban hosszú ideig himnuszként énekelték. Sorai a mindenkori magyarokat hazafias érzelmük bátor megvallására késztették. Lancsics a Dömölkön töltött tucatnyi év alatt megfáradt. 1737 tavaszán hirtelen támadt rá a betegség és húsvét hetében, április 25-én visszaszállt lelke teremtőjéhez. Pacher Donát, a dömölki apátság történetének krónikása így fogalmazott: "Amilyen nagy tisztességben élt, olyan nagy becsületben halt meg; igaz bencést kísértek utolsó földi útjában a résztvevő vendégek…Vele szállt sírba az apátság felébresztőinek legkiválóbbika." Azóta a dömölki romtemplom alatti sírboltban porladnak hamvai.

Lancsics Bonifác Dömölkön nem találkozhatott a búcsújáró helyet kiépítő és felvirágoztató Koptik Odóval, de a Mária-himnusz létrehozásával mintegy előkészítője volt munkásságának. Mindkettejük emléke felidéződik a Celldömölkre látogató zarándoktömegek által énekelt nemzeti imában.

Főbb művei:

Négykötetes kéziratgyűjteménye (Pannonhalmi Főapátság LVT.) ; Boldogasszony Anyánk c. ének (Szoszna Demeter kéziratos énekeskönyve, 1715. Pannonhalmi Főapátság LVT. 83. köteg) ; Zarándoklatra hívó levele 1725-ből Pannonhalmi Főapátság LVT. 83. köteg) ; Jószágkormányzóságával kapcsolatos iratok (Pannonhalmi Főapátság LVT.)

Irodalom:

- Pacher Donát: A dömölki bencés apátság története. In.: A pannohalmi Szent-Benedek-Rend története. szerk. Sörös Pongrácz. Bp. 1912. 12/A. köt. pp. 78-103.
- Gacs B. Emilián Szoszna Demeter György kéziratos énekeskönyve (1714-1715). Pannonhalma, 1938. 109 p. Szigeti Kilián: A Magyarok Nagyasszonyának tisztelete történelmünk folyamán. In: Vigilia, 1973. augusztus, pp. 557-559.
- 200 éves a Szombathelyi Egyházmegye. Szombathely, 1977., p. 362-363.
- Sólymos Szilveszter: Ezer év száz bencése. Pannonhalma, 1997. pp. 50-56.

H. L.

 

lancsics bonifac kotta new  lancsics bonifac kotta old