Géfin Lajos (1888-1925)
GÉFIN LAJOS (Kiscell, 1888. augusztus 7. – Budapest, 1925. november 27.)
színész, hírlapíró, szerkesztő
Névváltozat: Kemenes Lajos
Dr. Géfin Lajos, a kiscelli kórház első igazgató-főorvosának és Hübner Jankának a fia. A gimnáziumot Veszprémben, Csurgón, Szombathelyen és Felsőlövőn (itt érettségizett) végezte. 1906 és 1910 között Budapesten kitűnő eredménnyel végezte el a színiakadémiát. 1910-ben özvegy Makó Lajosnénál Szegeden kezdte színészi pályáját. Az 1910/11-es évadban Könyves Jenő vándorló színtársulatával lép fel. 1911-től a budapesti Vígszínház tagja. Az ekkor rendszeresített gyermekelőadások közkedvelt alakja volt. A Központi Sajtóvállalat megalakulásakor (az I. világháború idején) annak titkára lett és főleg a szervezési munkákból vette ki a részét. Bangha Béla jezsuita szerzetesnek, a magyar katolikus sajtó irányítójának bizalmasaként a Központi Sajtóvállalat Gondolat c. hetilapját szerkesztette 1919 és 1921 között. 1921. szeptember 1-től a budapesti Városi Színház művészeti titkára lett. Egyidejűleg az Új Nemzedék c. lap színházi rovatvezetőjeként dolgozott. Ide nem csak színházi kritikákat írt, hanem a művészet más területein szerzett nagy jártasságát is sikeresen tudta kamatoztatni.
A Színházi Életben több gúnyrajza is megjelent. 1924-ben egészsége annyira megrendült, hogy hat hónapos szabadságra kellett mennie. Visszatért munkájához, de rövid idő múlva idegkimerültsége végleg levette lábáról. Budapesten egy elmekórházban hunyt el, hamvait a celldömölki családi sírboltban helyezték örök nyugalomra.
A Géfin-család síemléke. fotó Orbán Róbert
Főbb szerepei:
Peti (Komor Gy.: Jancsi király)
Az író (Harsányi Zsolt: Mi lesz a darabbal?)
Mill, segédlelkész (Shaw: Candida)
Irodalom:
Kemenes Lajos. In: Az Est. 1925. november 28.
Erődi - Schöpflin: Magyar színházművészeti lexikon. 2. köt. Budapest, 1930.
Horváth Ferenc: Egy vasi színművész centenáriumára : Kemenes Lajos (1887-1925). In: Vas Népe, 1987. augusztus 7. (185. sz.) p. 5.
Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái.X. kötet. Bp. 1992. h. 585-586.
Magyar színházművészeti lexikon. Budapest, 1994. p. 370.
Gy.G. - N. T.