Géfin Gyula

GÉFIN GYULA (Celldömölk, 1889. január 26. – Szombathely, 1973. november 10.)

pápai prelátus, egyháztörténész


Szülei: dr. Géfin Lajos kórházigazgató főorvos, Hübner Janka. A család második gyermeke elemi iskoláit a kiscelli római katolikus iskolában végezte. 1906-ban a szombathelyi premontrei gimnáziumban érettségizett. A teológia első évfolyamát Szombathelyen járta, azonban István Vilmos püspök Innsbruckba küldte ki, ahol 1912-ben szentelték pappá. Első szentmiséjét 1912. augusztus 4-én mondta a celldömölki apátsági templomban. Új püspöke, gróf Mikes János – maga is innsbrucki növendék – 1912-ben Királyfalvára helyezte káplánnak, és a doktorátus letételére bíztatta. 1913-14-ben már a dogmatika és a filozófia helyettes tanára a szombathelyi szemináriumban. 1914-ben szerzett teológiai doktori oklevelet, ezt követően három évig Zalaegerszegen volt hittantanár, ekkor került szorosabb kapcsolatba Pehm (Mindszenty) Józseffel, akit később utódául is ajánlott. 1917-től ismét Szombathelyen szolgált: püspöki szertartó, levéltáros, a dogmatika rendes tanára, a kisszeminárium prefektusa. A kommün alatt hitoktató, majd egy évig káplán Táplánfán. 1920-tól 40-ig a szeminárium vicerektora, majd 1952-ig rektora. Tudományos működésének három nagy területe van:

1., Könyvtár- és levéltártudomány: 1927-ben Mikes püspök létrehozta a Herzan-könyvtárat, amelynek gazdag anyagát Géfin Gyula tudományosan feltárta. 1930-tól a 8700 kötetes, értékes állománnyal rendelkező Szent Márton Kölcsönkönyvtár, Szombathely egyik legolvasottabb könyvtárának vezetője lett. 1927-1929 között feldolgozta a püspöki levéltár anyagát is, mint annak igazgatója. Ennek felhasználásával íródott meg „A Szombathelyi Egyházmegye története” három kötetben. 1931-ben Magyarország jelentősebb egyházi levéltáraiban (Budapest, Eger, Esztergom, Győr), 1932-ben pedig fél évig a Vatikáni levéltárban kutatott.

2., Tevékenyen részt vett Szombathely kulturális életében. 1931-től írt az Egyházmegyei Lapok-ba, 1933-ban jó barátjával, Pável Ágostonnal megalapították a Vasi Szemlét, amelynek jogutódjában, a Dunántúli Szemlében 1942-től jelentek meg írásai. Mindig részt vett a felolvasóestéken, irodalmi összejöveteleken és jelentős szerepe volt a Faludi Ferenc Irodalmi Társaság létrehozásában. Tudományos tevékenységének elismeréseként a Pázmány Péter Tudományegyetem hittudományi kara 1935-ben „Doctor Collegiatus” címet adományozott számára.

3., Érdeklődése később a művészetek, a régészet és a barokk világ felé fordult. Hefele, Anreith, Dorffmeister és Faludi neve jelzik újabb kutatási irányait. 1938-43-ig Járdányi Paulovics Istvánnal feltárták a Romkertet, és publikálták az ott talált római és középkori leleteket. A tudós világ is felfigyelt tevékenységére: 1941. december 9-én a Berlini Akadémia Régészeti Társulata levelező tagjává választotta. 1943-ban a Püspökvár Sala Terrena-jában létrehozta az Egyházművészeti Múzeumot; megindította az Acta Savariensia-t, megírta A Szombathelyi Székesegyház című jelentős munkáját. Nem késett az egyházi elismerés sem: 1944-ben kanonok, 1946-ban pecöli apát, 1947-ben a Szent István Társulat Akadémiájának tagja. 1950-ben pápai prelátus, de egyre inkább a háttérbe szorult: a bebörtönzött Mindszenty hercegprímással való kapcsolata és 1956-os nyilvános szerepvállalása miatt felkerült a nyugdíjazandó, reakciós papok listájára. 1960-ban súlyos állami támadás érte könyve miatt (Géfin Gy. – Horváth T. – Kádár Z.: Savaria-Szombathely műemléki monográfiája) amit zuzdába küldtek. 1964-ben – rehabilitációként – Szombathelyen Rómer Flóris emlékérmet kapott s még ugyanabban az évben az innsbrucki egyetem aranydiplomása lett, 1968-ban pedig nagypréposti címmel ismerték el tudományos tevékenységét.

1973. november 10-én a szombathelyi kórházban hunyt el. A székesegyház kriptájában helyezték örök nyugalomra.

Művei:

A Romkert feltárása, 1938-1943. Szombathely 1992. 165, [4] p. (Acta Savariensia ; 6.)

Irodalom:

Szilágyi István: Géfin Gyulára emlékezünk 100. születésnapja alkalmából. In: Vasi Honismereti Közlemények, 1989. 1. sz. pp. 1-4.
Géfin Gyula. (Összeáll. Dobri Mária, Mayer László). Szombathely, 1993. 143 p. (Vasi életrajzi bibliográfiák ; 32.)

K.J.