Berzsenyi Barnabás

BERZSENYI BARNABÁS
(Kemenessömjén, 1918. február 12. – Osnabrück, 1993. június 18.)

párbajtőrvívó, olimpiai és kétszeres világbajnoki ezüstérmes,
17-szeres magyar bajnok

A "magyar Horatius", Berzsenyi Dániel dédunokája, Berzsenyi György okleveles mezőgazdász és Szabó Etelka fia a hagyományoknak megfelelően a soproni evangélikus gimnáziumban végezte középiskolai tanulmányainak javát. Az érettségit a család Budapestre költözése miatt már a fővárosi Werbőczy István Gimnáziumban tette le. A Pázmány Péter Tudományegyetem jogi karán doktorált 1941-ben. Ezt követően a Mezőgazdasági Minisztériumban miniszteri személyi titkár lett 1953-ig, majd hét éven át a Budapesti Vízellátási Hivatal munkatársaként dolgozott.

Fiatal joghallgatóként a Budapesti Egyetemi Atlétikai Clubban Gerentsér László tanítványaként kezdett vívni és eleinte tőrvívásban aratott sikereket: főiskolai bajnokságokat nyert, majd 1940-ben egyéniben bronzérmet szerzett az országos bajnokságon. Kiemelkedő eredményeket azonban párbajtőrvívásban ért el: 1941 és 1960 között hétszeres magyar csapatbajnok, közben öt alkalommal egyéniben is diadalmaskodott. Ez utóbbi teljesítménye révén hazai földön máig a legeredményesebb párbajtőrvívó. A tőrrel "kivívott" négy csapatbajnoki cím teszi teljessé az 1945-től 1950-ig a KASE, majd a Budapesti Vörös Meteor színeiben pástra álló Berzsenyi Barnabás 17 magyar bajnoki aranyból álló kollekcióját.

A sikereknek köszönhetően 1947-től tizenhárom éven át tagja volt a válogatott kereteknek. Nemzetközi debütálására a helsinki olimpián került sor, ahol csapatban ötödik helyezést értek el. Legnagyobb egyéni sikere az 1953-as brüsszeli világbajnoksághoz fűződik az ezüstérem megszerzésével a Sákovits József elleni magyar "házidöntőt" követően. Az 1955-ös római világbajnoki csapatbronz után komoly reményekkel indultak a párbajtőr csapat tagjai a melbourne-i olimpián. A Balthazár Lajos, Berzsenyi Barnabás, Marosi József, Nagy Ambrus, Rerrich Béla, Sákovits József összeállítású gárda a végső győzelemre aspiráló franciák 9:7-es legyőzése után a döntőben már nem tudott komoly ellenállást kifejteni az ötvenes években taroló olasz sztárokkal szemben (3:9). Az olimpiai ezüstérem így is a magyar párbajtőrvívás addigi legnagyobb sikerét jelentette. A következő évi párizsi világbajnokság újabb csapatezüstje egy sikeres generáció utolsó fellobbanásaként értékelhető.


Berzsenyi Barnabás még 41 (!!) évesen, 1959-ben is a legjobb lett a magyar bajnokságon, de a válogatottnál már nem vették számításba. 1960-ban feleségével, Jolánnal és két fiával, Balázzsal és Zsolttal emigrált Magyarországról és megkezdte kalandos külföldi edzői / vívómesteri pályáját. Előbb három évig az egyiptomi válogatottat trenírozta, majd két évre a finn öttusa-válogatott vívóedzőjének szerződött, 1966-tól pedig négy éven keresztül a portugál válogatottat irányította. Ezt követően haláláig Nyugat-Németországban tevékenykedett, ahol előbb Koblenzben, majd Osnabrückben volt vívómester 1983-as nyugdíjazásáig. A művelt, szerény Berzsenyi Barnabás mindvégig megőrizte magyar állampolgárságát, de csak 1988-ban lépe át ismét a magyar államhatárt. Ezután évente hazalátogatott a sömjéni Berzsenyi-kastélyba, azonban felesége elvesztése 1989-ben nagyon megviselte. Osnabrückben hunyt el, de végakaratának megfelelően 1993. július 7-én a kemenessömjéni családi kriptában helyezték örök nyugalomra hamvait.

N.T.