Jónás Márton

JÓNÁS MÁRTON
(Kislibercse, 1895. december 11. – Celldömölk, 1987. január 22.)

tanár, tankönyvíró


A Nógrád megyei Kislibercsén született. Uradalmi gazdatiszt édesapja öt gyermeke közül ő volt a harmadik. A szarvasi gimnáziumban érettségizett, majd tanulmányait a Pázmány Péter Tudományegyetem matematika-fizika szakán folytatta. Közben megjárta az I. világháborút, ahol fejlövést szenvedett, ennek nyomát és a kapott golyót élete végéig hordta.

Már tanulmányai alatt helyettes óraadóként Aszódon tanított, később a kiskunhalasi Református Gimnáziumba került, ahol oklevele megszerzése után 1920. szeptemberétől véglegesítették.

A harmincas években az új tanterv bevezetése körüli szakmai vitában több alkalommal kifejtette véleményét a Protestáns Tanügyi Szemle hasábjain az általa ideálisnak vélt tankönyvről és tanítási módszerről. Véleménye szerint a jó tankönyv egy jól összeállított példatár, a tanítás alapja pedig a példadolgoztatás. Minden más felesleges. Egyszerű nyelven, röviden kell tiszta gondolatokat közölni. A szabályok és a definíciók másodrangúak, a cél a logikus gondolkodásra szoktatás.

Szakmai ismertsége és elismertsége alapján őt bízták meg a református gimnáziumok számára készülő matematika tankönyvek megírásával. Az alsó négy osztály számára az 1938/39-es tanévben jelentek meg az új tantervhez igazodó tankönyvek, majd 1942-ig a többi négy. A tankönyvek megírására rendkívül rövid határidőt szabtak, így – bár a fizikatankönyvekről is kész elképzelései voltak – erre nem ő, hanem a hozzá hasonló elveket valló szeghalmi tanár és igazgató, Nagy Miklós a szegedi Dombi Bélával közösen kapott megbízást.

Pontos és precíz fogalmazás, egyszerű és áttekinthető mondatok és a magyar nyelv igényes használta jellemezte az általa írt tankönyveket. Az egyes témaköröket rövid bevezetővel és rövid elméleti résszel kezdte, majd ezt bőséges feladatanyag követte.

Abszolút tekintély volt tanítványai és kollégái szemében. Egykori tanítványai szigorú de rendkívül igazságos tanárként jellemezték, akinek az udvariaskodás nem tartozott a tulajdonságai közé. Óráin rendkívül nagy gondot fordított a magyar nyelv szabatos használatára. Kristálytiszta logikával, röviden és tagoltan magyarázott. Példáit fizikaórán a mindennapi életből vette, kísérleteihez pedig használati tárgyakat alkalmazott (például fésű, tükör, gyertya).

Diákjai tisztelve szerették és megbíztak ítéletében. 1946 és 1948 között, a diákönkormányzat létezése idején őt választották tanár-elnöknek. A fizikai munkát sem restellte, hiszen az egyháztól fizetés helyett kapott kiskunhalasi illetményföldjét maga művelte. Szívesen kertészkedett, értett a gyümölcsfákhoz, a szőlőműveléshez és ismerte a gombákat.

1949-ben helyezték Celldömölkre az 1947-ben alapított Állami Gimnáziumba (1957-tól Berzsenyi Dániel Gimnázium). Áthelyezésének oka valószínűleg az lehetett, hogy nem törődve sem felettesei, sem a mindenkori politikai elvárásokkal, kizárólag a saját maga által felállított erkölcsi mércének megfelelően viselkedett. Az 1949/50-es tanévet tanárként kezdte, majd 1954-től váratlan nyugdíjazásáig, 1957. március 9-ig igazgatója volt a gimnáziumnak. Ezt követően még tíz évig tanított szerződéses tanárként, majd még egy évet óraadóként. Gyémántdiplomáját 1983-ban vehette át.

Eredményes munkáját bizonyítja, hogy 1952-ben és 1953-ban a Rákosi Mátyás Tanulmányi Versenyre - az OKTV elődjére - Vas megyéből csupán az ő diákjai kerültek be. Kiskunhalasi és celldömölki diákjai közül egyaránt szép számmal követték a pályán. A kiskunhalasi gimnázium tanára lett később tanítványai közül Babay Béla, Jeremiás Béla és a kémiatankönyv-író Bacsó Benő. Celldömölki diákjai közül pedig Horváth Jenő, Kósa András és Wiegandt Richárd matematikusokként több elismerést szereztek.

A Kemenesaljai Baráti Kör születésének 100. évfordulója alkalmából, 1995. november 4-én emléktáblát helyezett el hajdani lakásának falán, a Sági út 10. számú házon. A baráti kör két tagja, Szita Jenő és Varga Imre pedig félmillió forintos ösztöndíjat alapított (Jónás Márton Tanulmányi Pályázat) amelyből minden évben három, arra érdemes celldömölki diák egyetemi, főiskolai tanulmányait támogatják.

Művei:

Az ideális mennyiségtan tankönyv. In: Protestáns Tanügyi Szemle. 7. évf. 1933. 7. sz. 31-32. p.
A tanulói gyakorlatok szerepe a fizika tanításában. In: Protestáns Tanügyi Szemle. 8. évf. 1934. 8. sz. 193-197. p.

Irodalom:

Jónás Márton celldömölki "utódai" lehetnek : Alapítvány a tehetséges diákok támogatására. In: Vas Népe. 1995. nov. 17. p. 5.
Zsuffa Lajos: Jónás Márton (1895-1987) In: A Matematika Tanítása. 3. évf. 1995. 1. sz. 20-24. p.
Vinter Krisztina: Egy tanárlegenda : Jónás Márton. In: A celldömölki Berzsenyi Dániel Gimnázium jubileumi évkönyve az iskola alapításának 50. évfordulója alkalmából 1947-1997 (szerk. Vinter József) Sárvár : Rába Druck, 1997. 75-86. p.
Így kezdődött… : egykori tanárok és öregdiákok visszaemlékezései a gimnázium kezdeti éveire. (szerk. Ragányi József) Celldömölk : Kemenesaljai Baráti Kör, 1997.

B.R.