A Gutengerg-galaxis vonzásában

Beszélgetés Szomju Lászlónéval négy évtizedkönyvtárosságáról, a matematika nehézségeiről és arról mit tekint a sors ajándékának

 munkat-szomju

Több mint négy évtizedes könyvtárosi hivatás után 2005-ben vonult nyugalomba Szomju Lászlóné, a celldömölki városi könyvtár munkatársa. Reménytelen vállalkozás egy rövid interjúba beleszuszakolni e hosszú időszak akárcsak legfontosabb eseményeit, de – szó se róla – riporter és interjúalany oldott meg már együtt ennél nehezebb feladatokat is Kemenesalja fővárosának bibliotékájában.

- Mint egy körültekintő referensz-interjú kötelező, de nem mellékes kellékeiként essen szó először családi környezetedről, iskoláidről és első könyves emlékeidről.

- Édesapám vasúton dolgozott, édesanyám háztartásbeliként nevelt két testvéremmel együtt. Szülőfalumban, Nemeskocsban a második szomszédunkban lakott egy kitelepített házaspár, akiktől gyerekkorunkban gyakran kaptunk könyveket. Az ötvenes évek közepén így olvastam például Kosáryné Réz Lola regényeit. Az alsó tagozatot Nemeskocsban, a felsőt a mellettünk lévő faluban, Bobán jártam ki. Ezt követően közgazdasági technikumba jelentkeztem, hogy érettségi után rögtön kenyérkereső foglalkozásom legyen, mert nehéz körülmények között éltünk.

- Ha jól tudom, a szomszéd falu után egészen távolra kerültél…

- Vas megyeiek akkoriban nem kerülhettek kollégiumba, így a választást más tájakra is ki kellett terjeszteni. Egy általános iskolai diáktársam már Szekszárdon tanult, az ország négy SZÖVOSZ-iskolájának egyikében, az egyetlen dunántúliban. Az is számított, hogy a kötelező nyári gyakorlat mellett kereseti lehetőség is adódott az ott tanulók számára. Jól éreztem magamat Tolna megye székhelyén, csak a félévenként mindössze két alkalommal történő hazalátogatást keveselltük. Érdekelt a közgazdaság és a kereskedelem világa: szívesen tanultam volna tovább ezen a területen, csak a matematika ne nyomott volna olyan sokat a latban…

- Így nagy valószínűséggel le kellett számolnod közgazdasági karriereddel!

- Érettségi után egy Cellben működő kiváló szövetkezeti könyvesboltba kerültem, amely mintegy irodalmi kávéházként, a helyi értelmiség természetes találkozóhelyeként funkcionált. A magyar könyvkiadás valódi értékeket jelentetett meg a hatvanas évek első felében. A könyvek és az olvasók tisztelete és szeretete itt fogalmazódott meg bennem egy életre. Előbb elvégeztem a könyvesbolt-vezetői tanfolyamot, majd felvillant számomra a könyvtárosság, mint élethivatás lehetősége is, hiszen a Szombathelyi Tanárképző Főiskolán az első népművelés-könyvtár szakos évfolyam hallgatója lettem 1963 őszén.

- Másfél évig dolgoztam a könyvesboltban és 1964 decemberében kerültem a celldömölki könyvtárba. Részben Káldos Gyula hívására ekkor adódott elhelyezkedési lehetőség, részben pedig számomra a tanulmányaimban nagy könnyebbséget jelentett a könyvtáros szakmával való gyakorlati megismerkedés. A gyermekkönyvtárba kerültem – a gyermekrészleg nyitvatartási idejéhez igazodva – 5 órás alkalmazottként a jól fizető 8 órás eladói állás helyett feleannyiért.

- A kemenesaljai könyvtárügy nagy nyeresége, hogy nem kezdtél el túlságosan számolgatni a munkahelyváltás idején.

- Egy pici helyiségben hatalmas forgalmat bonyolítottunk le, egyetlen katalógusunk sem volt és az első állományellenőrzést úgy szerveztük meg, hogy a könyveket leltári szám alapján raktuk sorba. 3-4 nagy zsák katalóguscédulánk volt és akkor kezdtük összegyűjtögetni a raktári kartonokat és a szolgálati katalógust építeni.

- Több helyen működtünk és az új könyvtárépület átadásáig gyermekkönyvtárosi munkát végeztem, amit nagyon szerettem. 1972 augusztusától lettem a felnőtt olvasószolgálat munkatársa. Szeretettel és alázattal szolgáltam az olvasókat a könyvtárban és magánéle-temben egyaránt. Soha nem hoztam haza a munkahelyi konfliktusokat. A legszebb időszak talán az volt, amikor rengeteg főiskolás hallgató vett részt könyvtári gyakorlaton a hetvenes – nyolvanas évek fordulóján, ráadásul ebben az időszakban volt a leghosszabb a nyitvatartási időszak is, egészen este 8 óráig.

- Ne feledkezzünk el tanulmányaidról sem!

- 1976-ban végeztem el a kétéves kiegészítő magyar szakot a szombathelyi főiskolán. Egy nappal korábban államvizsgáztam, mint amire második gyermekemmel tervezve volt a szülés. Szerencsére mindkettő simán lezajlott: a vizsga is jól sikerült, ráadásul Tamás fiam is várt még egy hónapot… Folyamatosan, rendszeresen zajlottak a különféle rendezvények, amelyeken dugig volt a könyvtár. A középiskolások a könyvtárat tényleg tanulószobaként használták, amihez persze a helyi középfokú iskolák tanárainak ösztönző, a többkönyvű oktatásra építő hatása is jelentősen hozzájárult.

- Igényes munkád évtizedekre meghatározta a könyvtár gyűjteményének minőségét…

- Büszke vagyok arra, hogy olyan állományt sikerült évtizedek alatt kiépítenünk, ami bázisa lehetett a felsőoktatásban tanulók szellemi igényeinek is. Az állománygondozást mindig szívügyemnek tekintettem, élő állományt igyekeztünk a polcokon tartani. A könyvtárközi kölcsönzés lehetőségével is gyakran éltünk. Szinte hihetetlen, ha a mai technikai körülmények között visszagondolok arra, hogy minden tételt könyvészetileg be kellett azonosítani és a kérőlapokat lekopogni az írógépen… Ennek ellenére akkor is működőképes volt a rendszer és 5-600 kérést teljesítettünk évente.

- Négy évtized alatt számos egyéni és kollektív elismerésben részesültél.

- „Kiváló könyvtár” elismerést kapott a könyvtárunk, személyesen a „Szocialista Kultúráért” elismerésben részesültem 1979-ben és 1997-ben „Celldömölk városért” emléklapot kaptam. Életem legnagyobb élménye a 2003-ban átvett „Kiss Gyula Emlékérem”, hiszen főiskolai felvételimen ő vizsgáztatott, szakmailag és emberileg nagyon sokat tanultunk tőle és nála írtam a szakdolgozatomat a járási könyvtár történetéről. 2004-ben a Vas Megyei Közgyűlés „Vas Megye Közgyűlése Szolgálatáért Kulturális Tagozata” kitüntetést. Öt évet nyugdíj mellett dolgoztam, amit a sors ajándékának tekintek. Jó érzés visszagondolni arra, hogy már ebben az időszakban egy év alatt megszereztem a hétéves továbbképzési időszak 120 kreditpontját – egy részét ráadásul a számítógépes ismeretek elsajátítása révén.

- A zsákokban lévő céduláktól hosszú volt az út az internetig…

- Nyugdíjba kerülve az egyik helyi bolt könyves részlegében kaptam lehetőséget visszatérni a könyvesbolti szakmához. Nem tudtam megtagadni magamat, a kínálatot a klasszikusok irányában bővítettem és örömmel tapasztaltam, hogy van rá kereslet. Az élet furcsa, számomra örömteli keretjátéka, hogy első munkahelyem könyvesbolt volt és hosszú könyvtárosi évtizedek után ismét ugyanabban a közegben fejezhetem be aktív pályafutásomat.

- Jó egészséget és boldog nyugdíjas éveket kívánok Vas megye könyvtáros társadalma nevében!

Németh Tibor

Megjelent: Vas Megyei Könyvtárosok Értesítője. 2006. 1. sz. p. 59-61.