Szerdahelyi Pál (1922-1999)

SZERDAHELYI PÁL
(Szombathely, 1922. július 22. – Szombathely, 1999. december 10. előtt)

ev. lelkész, helytörténész

Egy evangélikus (Gyurátz Ferenc) és egy katolikus püspök (István Vilmos) családjából származik. Gyermekkorában szülei Rohoncon taníttatták, hogy kiválóan tudjon németül. Középiskolai tanulmányait a Faludi Reálgimnáziumban végezte, így amikor 1940-ben beiratkozott a Pécsi Erzsébet Tudományegyetem Evangélikus Hittudományi Karára Sopronba, pótolnia kellett az ógörög alapvizsgákat és kollokviumot kellett tennie az újgörög illetve héber nyelvekből. 1944. május 14-én szentelték fel és segédlelkészként Vadosfára került. Amikor 1944 decemberében Szombathelyen lett tábori lelkésznek és hadtestét nyugatra vitték, akkor megtagadta a távozást. A kitelepítés megakadályozásának indokaként ekkor felhozhatta friss házasságát is, amelyre 1945. január 6-án került sor. A frontvonal mozgásának következtében állandóan változott kijelölt szolgálati helye is. Végül Olcsvára került missziós lelkésznek, amelyhez nagy térség tartozott olyan jelentős településekkel, mint Mátészalka, Tarpa, Vásárosnamény. 1949-ben került vissza a Dunántúlra, ahol a német nemzetiségiek lakta Somogydöröcske lett a következő állomáshelye. Nem sejtette, hogy a nagy vándorlás után két évtizedig e táj lesz az otthona. A hazai, háborús kollaboránsnak minősített németség rendkívül hátrányos helyzetben volt és a filiákkal együtt 2400 fős közösségből 600 főt tudtak megőrizni az egyház kebelében.

Fél évszázad alatt mintegy 200 publikációja jelent meg hazai és külföldi lapokban. Önálló novellái mellett olyan mesterek műveit fordította, mint Bertolt Brecht, Friedrich Dürrenmatt és Stefan Zweig. 1960 és 1970 között rendszeres szereplője és munkatársa volt a Magyar Rádió német nyelvű nemzetiségi adásainak. A somogyi régi német népdalok felkutatása és betanítása révén elévülhetetlen érdemeket szerzett e népdalkincs átörökítésében. Ez már át is vezetett a helytörténeti tevékenységhez. Komoly kutatómunka révén megírta Somogydöröcske monográfiáját és község legújabb kori, 1945 és 1970 közötti történetét is. Somogydöröcske földrajzi neveiről írott munkájával első díjat nyert a megyei honismereti pályázaton. (A második díjat a feleségével közösen írt döröcskei személynév monográfia kapta...)

1970-ben került haza a vasi tájra, elfogadva a csöngei gyülekezet hívását. Itt bontakozott ki igazán honismereti aktivitása. Egy évtized alatt felfedezte Petőfi Sándor csöngei emléknyomait, beszámolt Weöres Sándor gyermekéveiről és neki köszönhető Tessedik Sámuel csöngei akácfájának identifikálása is. A csöngei lelkészlakból Berlin, Eisenach, München és Stuttgart jegyezték az írásait. 1980-ban Körmendre, felesége szülőhelyére került. A nemzetiségek kutatójának vallotta magát: Somogyban a németség, Csöngén a magyarság, Körmenden pedig a szlovénok történetének, kapcsolatainak és hagyományainak feltárójává vált. 1987-ben vonult nyugdíjba és költözött Szombathelyre.

Kitüntetései:
Honismereti Munkáért Emléklap (1993)
Pável Ágoston Emlékplakett [posztumusz] (2007)

Műveiből:
Csöngei mozaikok Weöres Sándor gyermek- és ifjúkori éveiből. In: Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények, 1974. 1. sz. pp. 145-158.
„... ámul széles ország, büszke lehet Csönge”. In: Életünk, 1978. 3. sz. pp. 201-212.
Csöngei pap a vasi népfelkelők seregében. In: Vas Népe, 1990. 60. sz. (március 11.) p. 5.
Kisfaludy Károly Kemenesalján. In: Vas Népe, 1990. 205. sz. (szeptember 1.) p. 10.
Küzdelem egy irodalmi emlékházért. In: Életünk, 1994. 12. sz. pp. 1093-1098.
Irodalmi emlékek a Vas megyei Csöngén. In: Honismeret, 1997. 5. sz. pp. 9-15.
A magyar irodalom zarándokhelye Vas megyében. Irodalmi emlékek Csöngén. In: Életünk, 1998. 11-12. sz. pp. 1053-1061.
Evangélikusok Vas megyében. In: Vasi Szemle, 1999. 2. sz. pp. 183-198.

Irodalom:
Bariska István: Szolgálat megalkuvás nélkül. Szerdahelyi Pál portréjához. In: Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények, 1989. 1. sz. pp. 24-28.
Elhunyt Szerdahelyi Pál. In: Vas Népe, 1999. 288. sz. (december 10.) p. 13.

N. T.

Magasi Artúr Ernő (1903-1959)

MAGASI ARTUR ERNŐ
(Kiscell, 1903. szeptember 28. - Budapest, 1959. június 10.)

bencés szerzetes, irodalomtörténész, költő, pedagógus
Álnév: Somogyi Ernő

Féléves korában - apja elhelyezésének következtében - elkerült szülőhelyéről. Bencés gimnáziumi tanulóként lépett a rendbe, s már 1919 októberében egyszerű fogadalmat tett. Ünnepélyes fogadalomtétele 1922-ben, áldozópappá szentelése pedig 1927. június 29-én történt. Ezután Győr, Pápa, Esztergom és Sopron bencés gimnáziumaiban tanított. Gimnazista diákok százait nevelte a dolgos életre, a szép meglátására, s legfőképp a szépirodalom élvezetére. Az ifjúság pallérozása volt igazi hivatása.

Verseinek első kötete "A Vígság szekerén" címmel győri tanársága idején 1928-ban, míg a második "A kristály és kaméleon" címen Pápán jelent meg 1932-ben. Költeményei a lélek mélyéről feltörő gondolatok és érzelmek igaz tolmácsolói. Ezerszínű álmok szólalnak meg lírai hangvételű dalaiban. Nem kevés versében elégikus hangulatot sugallva közelített az életük értelmét kereső, megnyugvásra vágyó széplelkekhez. Adta a receptet, a kezelés medicináját is: "Építsük meg az aranyhidat... egy-egy csavarral segítsük felnőni a szeretet hídját..." Sajnos az általa tervezett "aranyhíd" máig sem épült fel. Sok csavar kellene még hozzá!

Magasi mindennapjaira visszatérve azt látjuk, hogy tanári pályáján egy "ütközőbakos" kitérő is volt... 1939/40-ben egy esztendőt hitoktató segédlelkészként szülőhelyén, Celldömölkön töltött, ahol a köteles munkán kívül nagy erőbedobással kapcsolódott be a kulturális munkába. A Katolikus Legényegyletben hetenként tartott ún. legényesteken a magyar nyelv ékességeinek számító szólások kimeríthetetlen kincsesbányájából válogatta előadásainak anyagát, s az anyanyelv mellett a haza szeretetére is nevelt. Ittléte alatt volt a helyi búcsújárás 200 éves jubileuma. Ekkor írta a "Kiscellben Máriánál" című versét, amelyben a kérges kezű embereknek esdette az ég áldását, s a kegyelem tallérjait. Ráérzett arra is, hogy a celliekben munkált nem csak a kenyér, de a Szó és a Szép éhe is, ezért műkedvelő színjátszók közreműködésével színpadra állította Hevesi Sándor „Császár és komédiás” című drámáját. Remekeltek a szereplők, de a rendezőnek sem kellett szégyenkeznie.

A celldömölki év után 1940/41-től ismét tanárként dolgozott Pápán és Győrben. Az államosítás után két évig Pannonhalmán volt könyvtáros. 1950. október 31-én szentszéki engedéllyel laicizált, és utána Székesfehérváron tanított. 1959. június 10-én Csepreghy Ignác zuglói plébánosnál, volt tanítványánál vendégeskedett, amikor váratlanul elhunyt. Volt rendje temette el a budapesti Új Köztemetőben.

Főbb művei:
[Somogyi Ernő]: A vígság szekerén. Győr, 1928. 93 p.
Harsányi Lajos. Esztergom, 1933. 24 p.
A kristály és a kaméleon. Bp. 1932. 139 p.

Irodalom:
Hein Tádé: Magasi Artur. In: Vasi Szemle, 1936. 5-6. sz. pp. 346-364.
Horváth Lajos: Egy költőre emlékezünk: Dr. Magasi Artúr, Celldömölk szülötte. In: Új Kemenesalja, 1989. 4. sz. (szeptember) p. 4.

Horváth Lajos

Gyömörey György (1873-1949)

GYÖMÖREY GYÖRGY
(Sümeg, 1873. december 27. - Gógánfa, 1949. augusztus 19.)

főispán, gépészmérnök, ogy. képviselő

Ősi zalai köznemesi családban született. Szülei: Gyömörey Vince zalai főjegyző és Blaskovits Izabella. A nagykanizsai piarista gimnázium után a Műegyetemen és Charlottenburgban végezte felsőfokú tanulmányait. Gépészmérnöki oklevelét 1895-ben kapta, majd egy esztendeig a Műegyetem Gépszerkezettani tanszékén tanársegéd volt. Előbb a Danubius Hajóépítő gyár, majd a MÁV Gépgyárának mérnöke lett. 1903-ban vette feleségül Károlyi Rózát, aki három fiú és egy leány gyermekének édesanyja lett. Kréta blokádjában mint a pólai tengerésziskola önkéntese vett részt. A MÁV-tól rendelték be a Kereskedelemügyi Minisztériumba, a Vasúti és Hajózási főfelügyelőséghez, ahol a vasúti osztály főnöke lett.

Birtokkal rendelkezett Ukk térségében és egy nagyobb birtokot bérelt Intaházán is. Bérleti szerződése az intai uradalom erdőkön kívüli 1675 holdjának használatára szólt. Bérleti díjként holdankénti évi 85 kg bp.-i tőzsdei szabványú 77 kg fajsúlyú búza árát kérték, amit évi két összegben kellett a bérlőnek megfizetni. A kommün bukása után 1920-ban Keresztény Nemzeti Egyesülés párti programmal képviselővé választották Celldömölkön. A Tisztelt Házban a közlekedési bizottság elnökévé választották. Később Klebelsberg Kunó gróffal együtt megalapította a disszidensek pártját. A politikától 1922-ben vonult vissza és Inkepusztán gazdálkodott. 1926-ban Zala vármegyei főispánná nevezték ki és 1935-ig töltötte be a tisztséget. A második Gömbös-kormány bemutatkozása után az összes megye közül egyedül Zalában a megyegyűlés leszavazta ~ bizalmi indítványát. Az ellenindítványt Mindszenty József jegyezte... A főispán távozása után a vármegyei törvényhatósági bizottságnak továbbra is tagja maradt. Megszervezte 1932-ben a Gyümölcstermelők Országos Egyesületét, amelynek elnöke funkcióját is ellátta.

A Celldömölkön 1913 őszén hosszas előkészítés után megnyílt államilag segélyezett polgári fiú iskola 13 évig különböző bérházakban működött. Az elhelyezés tartós megoldatlansága veszélyeztette az iskola létét és fejlődését. Jándi Bernardin apáttal és Pletnits Ferenc kormányfőtanácsossal összefogva megszerezte Schwöder Ervin államtitkár és Dulovits Árpád min. tanácsos támogatását, javaslatukra Klebelsberg Kunó kultuszminiszter 1923-ban állami kezelésbe vette a polgári iskolát. Még az év őszén letették az iskola alapkövét, 1926. október 23-24-én pedig a hivatalos átadás is megtörtént, amelynek keretében az iskolát Gyömörey Györgyről nevezték el. A tanintézmény két évtizeden keresztül, 1946-ig viselte a politikus nevét.

Irodalom:
Nemzetgyűlési almanach 1920-1922. Bp. 1921. p. 56.
Oszvald Sándor: A celldömölki m. kir. állami Gyömörey György polg. fiúiskola új épületének felavatásával kapcsolatos ünnepségek lefolyása. In: Kemenesalja, 1926. 44. sz. (okt. 31.) pp. 1-2.
Káldos Gyula: Díszpolgáraink. In: Új Kemenesalja, 2004. 4. sz. (február 27.) p. 9.

N. T.

Gersei Margit (1310? - 1372.05.24. után)

GERSEI MARGIT
(1310? - 1372.05.24. után)

a pápoci prépostság alapítója
Névváltozat: Magyar Pálné; Gersei Pethő Margit

A XIV. század elején, az oligarchák szabdalta országban a Gerseiek a király hűségére tértek vissza, ezért a lázadó Németújváriak Vörös Salamon vezetésével bosszúálló csapatot küldtek Gersére a megbüntetésükre. A vérszomjas támadást dajkája segítségével egyedül az akkor 5-6 éves Margit élte túl... Az árva kislány neveléséről és ellátásáról anyai nagybátyja, Köcski Sándor országbíró gondoskodott.

Erzsébet királyné benső udvarhölgyeként ismerkedett meg a nála bő 25 évvel idősebb Magyar Pál gimesi várnaggyal, az első magyar kincstartóval. Az egy házasságon már túl lévő rangos tisztségviselő megkérte a kezét, Károly király pedig 1332. november 8-án fiúsította Margitot, aki így hozzájuthatott atyai örökségéhez. A magyar jogtörténet az első hazai fiúsításnak ezt az oklevelet tekinti. A dokumentum Margit asszonyt "cubiculari"-nak, azaz kamarásnak nevezi. Frigyüket a sors két gyermekkel: egy László nevű fiúval és egy Erzsébet nevű lánnyal áldotta meg. Az uralkodói pár kedvelte őket, így folyamatosan gyarapították birtokaikat. Köcski Sándor mindig hozzájuk fordult, ha kölcsönre volt szüksége és birtokainak egyre nagyobb része került zálogba Margitéknál. Az országbíró halála után a vagyon jó része végleg átszállt Magyar Pálékra és ekkor került tulajdonukba pl. Köcsk és Pápoc is.

Fiának és férjének halála lelkileg megtörte Margitot, akiben megérlelődött régi vágya: Pál remetéi számára kolostort kívánt alapítani. Birtokai zömét elajándékozta és eladta, majd Pápocot szemelte ki terve megvalósítására. Leányát is elveszítvén már csak az éltette, hogy bőkezű adományaival létrehozhassa a templomot és a kolostort A Legszentebb Megváltóról elnevezett prépostság alapító levelét 1365. május 1-jén állították ki, amely tartalmazza, hogy a prépostot mindig a győri püspök nevezi ki a győri káptalan tagjai közül. Margit súlyos betegen 1368-ban úgy rendelkezett, hogy a prépostság Pápoc kétharmadát kapja, a pálosok pedig egyharmadában részesüljenek. 1372. május 24-én még bizonyosan élt, azt követően azonban nincs nyoma az okiratokban... Valószínűleg az óbudai klarisszák templomába, az általa alapított oltár elé temették.

A kolostor és káptalan halála után mintegy két évszázadig, a török hódításig működött. A Legszentebb Megváltóról elnevezett pápoci préposti címet azonban kegyeletből napjainkig megőrizték és használják. A magyar "trecento" sikeres asszonya volt a reneszánsz kifejezés valódi értelmében. Tragédiákkal keretezett sorsa ellenére a közjó szolgálatában kifejtett tevékenysége a középkorban egyedülállónak tekinthető.

Irodalom:
Pór Antal: Nemes Magyar Pálné asszony (1310-1372). In: Katholikus Szemle, 1889. 4. sz. pp. 465-486.
Bedy Vince: A pápoci perjelség és prépostság története. Győr, 1939. 124 p.
Fülöp László: Gersei Margit, a pápoci prépostság alapítója. In: Vasi Szemle, 2010. 4. sz. pp. 463-469.
Csiszár Zoltán: Margaretha cubiculari. Gelsei Margit (?-1372). In: Vasi Szemle, 2019. 2. sz. pp. 178-193.

Németh Tibor

Dorffmeister István (1729-1797)

DORFFMEISTER ISTVÁN
(Bécs, 1729 – Sopron, 1797. május 29.)

festőművész

A családra erős művészi hajlam volt jellemző. Apja műöntő volt, testvére György neves szobrász, a Bécsi Akadémia tagja. Első hiteles adat életével kapcsolatban 1751. október 13-a, amikor beiratkozott a Bécsi Képzőművészeti Akadémia festőművész szakosztályára testvérével együtt. 1764-ben telepedett le Sopronban.

Egész munkássága Magyarországhoz köti, külföldi kapcsolatairól és megrendelésekről nem tudunk. Évtizedeken át mint soproni festő a Dunántúl templomait, kolostorait és kastélyait díszítette alkotásaival. Kétszer nősült: első felesége Francz Anna, a második Csilling Katalin. Nagyon népes családja volt. Talán ez volt az egyik oka, hogy igen szegény maradt élete végéig, mert amikor meghalt, akkor egy-két képen és adósságon kívül mást nem hagyott második feleségére. Szegénységének másik eredője, hogy víg kedélyű lévén neve sokszor szerepelt a soproni kihágási naplóban éjszakai rendbontás és mulatozás miatt. Rendkívül termékeny művész volt, az általa szignált művek sokaságát másképp megérteni nem tudjuk, minthogy munkájában fia - István? - és tanítványai is segítségére voltak.

Életművének főbb állomásai és legkiemelkedőbb alkotásai a következők: 1760-ban a csornai prépostságon dolgozott. 1762-ben készült a soproni színház mennyezet képe és galériája és a sárvári Nádasdy kastély freskódísze. Időközben gyakorlata, tudása folyamatosan növekedett. 1770-ben a kismartoni ferencesek és a gutatöttösi plébánia templom, 1771-72-ben a mesztegnyői ferences templom és a soproni fiú árvaház jelentették a fejlődés állomásait. 1771-ben a mosonmagyaróvári ferences templom főoltárának képét festette meg. 1775-76-ban jött létre egyik legsikerültebb alkotása, a Komárom megyei Császár plébánia templomának freskó dísze. 1779-ben Szili János püspök megbízásából készítette el a székesegyház kupoláinak mennyezeti freskóit. 1780-82-ből Sopronban találhatók művei. 1784-ben jött létre a szentgotthárdi cisztercita templom oltárképe, melyen a szentgotthárdi csatát örökítette meg. 1787-ben székhelyétől távol, Pécsett dolgozott. 1788-ban festette élete egyik legjelentősebb alkotását: a szigetvári plébániatemplom mennyezeti képét. Későbbi képein egyre érezhetőbbé vált a fáradtság és stílusának megöregedése is. Ide tartoznak a Szombathelyi Székesegyház oltárképei, és a Szombathelyi Szemináriumi Könyvtár mennyezet képei.

Általunk ismert kemenesaljai művei a következők: 1769-ben készült a celldömölki római katolikus Nepomuki Szt. János oltárképe, amely lendületes barokkos alkotás. 1774-ben felsőbüki Nagy György özvegyének - Niczky Borbálának megbízásából a nagysitkei templom számára festett egy monumentális képet (5x2 m), mely a Szentháromságot ábrázolja. 1779-ben festette a kenyeri templom mennyezet és fali képeit. A mennyezet freskón a Szentháromság diadalát, az oltárképen Mária látogatását Erzsébetnél, az oldalfreskón Szt. József halálát és Szt. Borbála utolsó óráját a börtönben örökítette meg. A freskókon a barokknak szinte minden jegye leolvasható. Az oltárkép lendületes, mozgalmas alkotás. Nagyon gazdagon festettek az architektonikus elemek. 1779-ben a kemenesszentpéteri templom szentélyén dolgozott. 1785. augusztusában Szily püspök megbízásából a kemenesmihályfai templom szentélyének mennyezetképét és oltárképét készítette. Az oltárképen Szt. István megkövezése, a szentély mennyezetének freskóján Izsák feláldozása látható. A főoltár két oldalán Szt. László és Szt. István található. Mindkettő szoborszerű aranyozott freskó.

a kenyeri templom

Műveivel, egész életútjával a magyar barokk szellemet szolgálta. A nemzetközi barokk festészet vívmányait a hazai szükségletnek megfelelően alkalmazta. A freskók világos és derűs színadása, élénk és dinamikus kompozíciója bravúros illuzionizmussal párosulva bizonyítja a nagyszabású gyakorlatot, amely a művészt a monumentális festészet terén jellemzi. Jelentőségét sokféleképpen ítélik meg, helytörténeti jelentősége kétségkívül nagy. Ha a neve nem is tündököl úgy, mint a barokk nagymestereké, nekünk vasiaknak mégis óriási érték, hiszen a műemlékekben meglehetősen szegény vidék féltett kincsei ezek a kis falusi templomok.

Irodalom:

Fábián Mária: Dorffmeister művészi munkássága a szombathelyi egyházmegyében 1-2. rész. In: Vasi Szemle, 1935. 5-6. sz. pp. 296-316. ; Vasi Szemle, 1936. 1-2. sz. pp. 16-36.
Szabó Annamária: Dorffmeister István élete és munkássága a kemenesaljai rk. templomokban. Kézirat. Pécs, 1983. 46 lev.
Dorffmaister István emlékkiállítása. Szombathely, 1997. 350 p.
Budai Rózsa: Idegenforgalma lehetne : a Dorffmeister-freskók több restaurálást, beázást is megértek. In: Vas Népe, 2001. 225. sz. (szeptember 26.) p. 8.

S. Zs.-né

Sükösd József (1928-2013)

SÜKÖSD JÓZSEF
(Budapest, 1928. szeptember 27. - Szombathely, 2013. április 26.)

helytörténész, játékvezető, vizsgáló főkalauz

Szülei szegények voltak és pár évi együttlét után elváltak. Fiúk nevelését 7 esztendős korától Dömölkön élő anyai nagyanyja végezte. Elemi és polgári iskolai tanulmányait Cellben végezte és tanítói közül különösen Horváth Lajos volt rá nagy hatással. 1945. szeptember 3-án állt a MÁV alkalmazásába. 1955-ben kötött házasságot, amelyből két leánya született, akik édesanyjuk óvónői hivatását választva találták meg helyüket az életben. 1961-ben érettségizett a celldömölki Berzsenyi Dániel Gimnáziumban. Imádta a sportot és hosszú évtizedekig labdarúgó játékvezetőként is hódolt a szenvedélyének. Egész életét a vasútnak szentelte és kiapadhatatlan tudásvágya, szorgalma és emberismerete révén folyamatosan lépdelt előre az erősen szabályozott „vasúti pályán”. Közel 38 év szolgálati viszony után vizsgáló főkalauzként 1983. május 1-től lett nyugdíjas.

Egy súlyos betegség legyőzését követően szőlőt vett a Sághegyen, ami napi elfoglaltságot jelentett számára. Gyermekei, a három unoka és a két dédunoka mindig számíthatott támogatására és segítségére. A Bencés Diákszövetség tiszteletbeli pártoló tagjaként gyakran felkereste Pannonhalmát és tartotta a kapcsolatot a bencés szerzetesekkel. Hosszú időn keresztül aktív tagja volt a könyvtárban működő Honismereti Munkaközösségnek és forrásértékű kéziratos tanulmányok sorával gazdagította ismereteinket Celldömölk és Kemenesalja múltjáról. A celli vasutas társadalom közismert személyisége egy másik pályán is maradandót alkotva élete utolsó időszakáig tiszteletre méltó alapossággal kutatta a múlt emlékeit. Törékeny alkatú egyénisége páratlan kitartással ötvözve maradandó helytörténeti értéket hagyott az utókor számára.

Műveiből:
Celldömölk … Nemesdömölk lakóinak élete, munkakörülményei 1936-tól napjainkig. Kézirat. Celldömölk, 1983. 32 lev.
A Celldömölki Római Katolikus Elemi Népiskola és nevelői 1927-1948. Kézirat. Celldömölk, 2000. 182 lev.
Visszaemlékezések. Hitelt érdemlő emberek, birtokosok munkássága, ténykedése, elkerülő birtokaik bemutatása. Vallási viszonyok 1810-től. Megszűnt államigazgatási szervek, iskolák leírása Kisczell, Nemesdömölk valamint a mai Celldömölk térségében. Kézirat. Celldömölk, 2003. 105 lev.
Kemenesalja egy kis községének ismertetése. Inta, majd Intapuszta és végül Intaháza eredete, múltja és jelene, 1196-2005. Kézirat. Celldömölk, 2005. 5, [9] lev.

Irodalom:
Völgyi László: Tanítóinak állít emléket. In: Új Kemenesalja, 2001. 41. sz. (november 8.) p. 5.
Káldos Gyula: Sükösd József (1928-2013). In: Új Kemenesalja, 2013. 11. sz. (július 5.) p. 9.

N. T.

Mór József (1908-1988)

MÓR JÓZSEF
(Celldömölk, 1908. február 10. - USA, 1988. 06.20.)

festőművész, grafikus

Gyermekkorát a dorogi bányatelepen töltötte. Középiskolai tanulmányait az esztergomi főreáliskolában végezte. 1934-ben a budapesti Iparművészeti Főiskolán szerzett festő képesítést. Az 1930-as években Dorogon Haranghy Jenő mellett dolgozott, a munkásotthon színháztermének falképfestészeti munkálataiban segédkezett, valamint templomfestést vállalt. Számos grafikát, rézkarcot és tusrajzot készített Dorog bányászatáról, a bányászok életéről. 1940-től a MÁV Igazgatóság műszaki rajzolója lett. A Felvidék visszacsatolásakor rajzriportokkal illusztrálta a történéseket. A II. világháborúban katonaként harcolt és hadifogságba esett. Hazatérése után felesége zalai birtokán élt.

1948-tól mintegy 25 hazai templom (köztük Bag, Bicske, Döbrököz, Iregszemcse, Kistarcsa, Lesencetomaj, Mátramindszent, Somogyvár, Tapolca) 60 nagyméretű fal- és mennyezetképét festette, de kiállítani nem engedték. 1965-ben Nyugatra (Ausztria, Németország) távozott. 1967-ben az USA Pennsylvania államában, Bryn Mawr-ben telepedett le, Philadelphiában templomokat festett és képeket restaurált, majd a Kiss Art Company magániskolában festést tanított. 5 Árpád-házi szent képét festette meg és 1968-ban támogatójával, Tallós Móriccal közös kiállítást rendezett. Az Amerikai Egyesült Államokban 1969-ben egyedi, 12 részes linóleum metszetsorozatot alkotott az ember fejlődéséről a holdra szállásig, melyet - Szántó Jánossal, a Szent Korona Őrség parancsnokával - ajándékként elküldtek az amerikai elnöknek. Nixon elismerését kiérdemelve az albumot a NASA Múzeumban helyezték el.

Irodalom:
Amerikai magyarok arcképcsarnoka. Salgótarján, 2003. p. 237.
Magyar katolikus lexikon. 9. kötet. Bp. 2004. p. 333.
Salamon Nándor: Kisalföldi művészeti lexikon. Vasszilvágy, 2012. p. 241.
Képzőművészek Dorogon a 20. században. In: Art Limes, 2013. 5. sz. p. 141.

Németh Tibor

Koloszár Zoltán (1940-1956)

KOLOSZÁR ZOLTÁN
(Celldömölk, 1940. március 28. - Győr, 1956. október 26.)

ipari tanuló, a forradalom és szabadságharc mártírja (1956)

Édesapját Koloszár Ferencnek, édesanyját Marton Jolán hívták. A család Celldömölkön, a Baross út 17. szám alatt lakott. A tehetséges, szorgalmas, mérnöki ambíciókat tápláló fiú a győri 401-es számú szakmunkásképzőben kőműves tanonc volt és 1956 októberében 23 társával együtt szakmai termelési gyakorlaton vett részt Mosonmagyaróvárott. Az iskola 26-án szabadságolta a diákokat, ezért aznap délelőtt a több ezres létszámú békés tüntetőkkel a határőrlaktanyához vonult, hogy rávegyék a határőröket a hozzájuk történő csatlakozásra. Dudás István laktanyaparancsnok százados felszólítás nélkül a tömegbe lövetett. 55 halott és 86 sebesült lett a géppuskasortűz eredménye. Zoltán egy közelben álló fa mögé próbált ugrani, de egy sorozat lábon találta. Combverőér lövéses sérülése olyan súlyos volt, hogy úton a győri Zrínyi utcai kórház felé folyamatosan rosszabbodott az állapota a trénkocsin és délután fél három körül Győrben elvérzett. Holttestét október 27-én szállították haza és 28-án temették el tömeges lakossági részvét mellett. A celldömölki temetőben lévő sírja az 1956-os forradalom és szabadságharc ünnepének zarándokhelye.

Irodalom:
Török Tibor: Tizenhét évesen lőtték agyon. A mosonmagyaróvári sortűz vasi áldozata. In: Vas Népe, 1990. 223. sz. (szeptember 22.) p. 5.
Nádasdy Lajos: A mosonmagyaróvári vérfürdő áldozata. Koloszár Zoltán 1940-1956. In: Celldömölk forradalmi napjai 1956. Celldömölk, 2006. pp. 50-54.
Kövér István: Az 1956-os forradalom és szabadságharc vasi vagy vasi kötődésű mártírjai és vértanúi. In: Vasi Szemle, 2007. 5. sz. p. 556.

N. T.

Németh Ferenc (1952-2013)

NÉMETH FERENC
(Celldömölk, 1952. július 8. - Bp., 2013. szeptember 4.)

sportfotóriporter

 „Csupán” születése révén kapcsolódott Kemenesalja fővárosához, gyermekkorát Uraiújfaluban töltötte. A hazai sportfotózás meghatározó alakja 1971-ben került az MTI-be, ahol eleinte belpolitikai fotós volt, fényképezett politikusokat és ott volt Bajkonurban is, amikor az első magyar űrhajós, Farkas Bertalan útjára indult.

A nagy szerelem azonban a sport volt a számára, amelyet gyakorolt is, raliversenyzőként is nevet szerzett magának. Sportfotósként a labdarúgás volt a fő profilja, számos díjat nyert képeivel Magyarországon és külföldön egyaránt. 1989-ben elnyerte a Nemzetközi Olimpiai Bizottság által kiírt, „A sport legszebb pillanatai” című fotópályázat fődíját (Arany Lencse-díj) a fekete-fehér kategóriában. Tudósított az 1980-as moszkvai, az 1988-as szöuli és az 1992-es barcelonai nyári olimpiai játékokról illetve az 1984-es szarajevói téli olimpiáról. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság, az ADIDAS és a KODAK World sportfotó-pályázatán 1990-ben aranyérmes, 1988-ban és 1991-ben 3. helyezést ért el.

A sajtófotósok számára fontos erények közül a legfontosabb volt rá igazán jellemző: alanyaival olyan bensőséges, szinte családias atmoszférát tudott teremteni, hogy felszabadultak és megnyíltak a jelenlétében a sportolók. Már-már bizalmaskodó, kedvesen erőszakos stílusa miatt családtag volt minden csapatnál, válogatottnál, klubnál, öltözőben, ő volt a „Némethferi”. Különösen a gólörömökre fordított különös figyelmet, véleménye szerint ezek a pillanatok mutatják meg a sportág és a sportoló igazi arcát.

1995-ben az akkor induló Sportissimo című lap rovatvezetője lett, majd a magazin megszűnése után a sportnapilap szerződtette. Néhány év múlva a fotórovat vezetője lett, s egy évtizeden keresztül felelt a Nemzeti Sport fotósainak a munkájáért. Ezután főmunkatársként tevékenykedett, majd 2012-től az MLSZ főállású fotósa lett, ám súlyos betegsége miatt ott nem sokáig dolgozhatott. A Magyar Sportújságírók Szövetsége 2013 nyarán Életműdíjjal ismerte el munkáját.

2013. szeptember 20-án a Puskás Ferenc Stadion déli maratoni kapujánál felállított ravatalánál búcsúzott tőle tisztelőinek sokasága. Különösen mély barátság fűzte a Celldömölkön is hosszú és sikeres edzői esztendőket töltött Pintér Attilához. 2014 májusában emlékkiállítás nyílt munkáiból a Magyar Labdarúgó Szövetség Telkiben lévő edzőközpontjában. Emlékére a Testnevelési Egyetem 2018-tól Németh Ferenc fotópályázatot, amelynek nyertesei a róla elnevezett díjat vehetik át.

Fia, Németh Péter folytatja édesapja örökségét: ugyancsak sportfotós a Nemzeti Sport szerkesztőségében.

Irodalom:
Ki kicsoda a magyar sportéletben? II. köt. Bp. 1995. p. 377.
A futball művésze : Németh Ferenc 1952-2013. In: Nemzeti Sport, 2013. 258. sz. (szeptember 21.) p. 9.

Fotógaléria: Németh Ferenc emlékoldal

Németh Tibor